Mózes első könyve

chapter 29


Chapters:


verse #1

Jákób azután útra kelt, és elment a keleten lakók földjére.


verse #2

Látta, hogy íme, egy kút van a mezőn, és körülötte három juhnyáj hever. Abból a kútból szokták itatni a nyájakat, de a kút száján egy nagy kő volt.


verse #3

Mikor pedig ott minden nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról a pásztorok, és megitatják a juhokat, majd ismét a helyére teszik a követ, a kút szájára.


verse #4

Jákób megkérdezte őket: Honnan valók vagytok, testvéreim? Ők azt felelték: Háránból.


verse #5

Erre azt kérdezte tőlük: Ismeritek-e Lábánt, Náhór fiát? Ők így feleltek: Ismerjük.


verse #6

Azután megkérdezte: Egészségben van-e? Azok ráfeleltek: Egészségben, és leánya, Ráhel, íme, éppen itt jön a juhokkal.


verse #7

Erre így szólt Jákób: Íme, még nagyon fenn van a nap, nincs ideje, hogy betereljék a jószágot, itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek!


verse #8

Azok pedig így feleltek: Nem tehetjük, míg minden nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassunk.


verse #9

Még beszélgetett velük, amikor megérkezett Ráhel az atyja juhaival, melyeket ő legeltetett.


verse #10

Amint meglátta Jákób Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak leányát és Lábánnak, anyja bátyjának juhait, odalépett, és elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lábánnak juhait.


verse #11

Majd megcsókolta Ráhelt, és nagy fennszóval sírt.


verse #12

Majd elbeszélte Jákób Ráhelnak, hogy ő a leány atyjának rokona, és Rebekának fia. A leány pedig elfutott, és elmondta az atyjának.


verse #13

Mikor Lábán Jákóbnak, a húga fiának hírét vette, eléfutott, megölelte és megcsókolta, bevitte a házába, és Jákób mindent elbeszélt Lábánnak.


verse #14

Azt mondta neki Lábán: Bizony, én csontom és húsom vagy te! És nála lakott egy hónapig.


verse #15

Azután azt mondta Lábán Jákóbnak: Hát ingyen szolgálj-e engem, mert rokonom vagy? Mondd meg nekem, mi legyen a béred!


verse #16

Lábánnak pedig volt két leánya: a nagyobbik neve Lea, a kisebbik neve Ráhel.


verse #17

Leának pedig gyenge szeme volt, de Ráhel szép termetű és szép tekintetű volt.


verse #18

Megszerette azért Jákób Ráhelt, és ezt mondta: Szolgállak téged hét esztendeig kisebbik leányodért, Ráhelért.


verse #19

Erre azt mondta Lábán: Jobb neked adnom őt, mintha másnak adnám, maradj hát nálam!


verse #20

Jákób tehát hét esztendeig szolgált Ráhelért, és az csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt.


verse #21

És így szólt Jákób Lábánnak: Add hozzám a feleségemet, mert az időm letelt, hadd menjek be hozzá.


verse #22

Erre összegyűjtötte Lábán annak a helynek minden népét, és lakodalmat szerzett.


verse #23

Este pedig vette a leányát, Leát, bevitte Jákóbhoz, és ő bement hozzá.


verse #24

Lábán a szolgálóleányát, Zilpát szolgálóul adta leányának, Leának.


verse #25

És reggelre kelve látja Jákób: Íme, Lea volt az! Ezt mondta azért Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltalak téged? Miért csaptál be?


verse #26

Lábán pedig azt felelte: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbik leányt adják oda a nagyobbik előtt.


verse #27

Töltsd el ennek a hetét, azután őt is neked adjuk, ha szolgálsz nálam még hét esztendeig.


verse #28

Jákób tehát akképpen cselekedett, eltöltötte azt a hetet, Lábán pedig neki adta leányát, Ráhelt feleségül.


verse #29

És Lábán leányának, Ráhelnek adta a maga szolgálólányát, Bilhát, hogy szolgálja őt.


verse #30

És bement Jákób Ráhelhez is, és jobban szerette Ráhelt, mint Leát, és még hét esztendeig szolgált Lábánnál.


verse #31

Az Úr pedig látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta méhét. Ráhel ellenben meddő volt.


verse #32

Fogant tehát Lea méhében, és fiút szült, és Rúbennek nevezte, mert azt mondta: Meglátta az Úr a nyomorúságomat. Most már szeretni fog engem a férjem.


verse #33

Azután ismét várandós lett, és fiút szült, és ezt mondta: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nekem ezt a fiút is. És Simeonnak nevezte el.


verse #34

És megint várandós lett, fiút szült, és így szólt: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Azért Lévinek nevezte el.


verse #35

És ismét várandós lett, fiút szült, és ezt mondta: Most már hálát adok az Úrnak. S a fiút Júdának nevezte, és többet nem szült.

Chapters:


Books