Mózes első könyve

chapter 50


Chapters:


verse #1

Ekkor József atyja arcára borult, siratta és csókolgatta őt.


verse #2

Azután megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az atyját. Az orvosok be is balzsamozták Izráelt.


verse #3

Negyven nap telt el ezzel, mert ennyi ideig tart a bebalzsamozás. Az egyiptomiak pedig hetven napig siratták őt.


verse #4

Mikor elmúltak siratásának a napjai, így szólt József a fáraó háznépéhez: Ha kedves vagyok előttetek, mondjátok el a fáraónak ezt a kérésemet:


verse #5

Atyám megesketett engem e szóval: „Íme, meghalok. Oda temess el engem, a síromba, amelyet Kánaán földjén készítettem magamnak.” Most hát kérlek, hadd menjek el, hadd temessem el ott atyámat, azután visszatérek.


verse #6

A fáraó így szólt: Menj el, és temesd el atyádat, ahogy megesketett téged.


verse #7

El is ment József, hogy eltemesse atyját, és vele együtt ment a fáraó minden szolgája, házának vénei és az összes egyiptomi vén


verse #8

meg József egész háza népe, bátyjai és atyjának háza népe. Csak gyermekeiket, juhaikat és marháikat hagyták Gósen földjén.


verse #9

Ezenfelül harci szekerek és lovasok is mentek vele, úgyhogy igen nagy sereg volt.


verse #10

Mikor Átád szérűjéhez értek, amely a Jordánon túl van, ott nagy és keserves sírással sírtak. József pedig hét napig gyászolta atyját.


verse #11

Amikor az ország lakosai, a kánaániak látták ezt a gyászt Átád szérűjénél, ezt mondták: Keserves gyásza ez az egyiptomiaknak. Azért nevezték azt a helyet a Jordánon túl Ábél-Micraimnak.


verse #12

Úgy cselekedtek Jákóbbal a fiai, ahogy megparancsolta nekik.


verse #13

Elvitték Kánaán földjére, és eltemették a Makpéla mezején levő barlangba, amelyet Ábrahám a mezővel együtt temetkezési helyül vásárolt a hettita Efróntól Mamréval szemben.


verse #14

József, miután eltemette atyját, visszatért Egyiptomba, testvéreivel és mindazokkal, akik vele fölmentek atyjának temetésére.


verse #15

Amikor látták József testvérei, hogy atyjuk meghalt, ezt mondták: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszafizeti nekünk mindazt a gonoszt, amit elkövettünk rajta.


verse #16

Ezt üzenték tehát Józsefnek: Atyád ezt parancsolta nekünk halála előtt:


verse #17

„Így szóljatok Józsefhez: Kérünk, bocsásd meg testvéreidnek vétkét és bűneit, hogy rosszat tettek ellened.” Most hát bocsásd meg azoknak vétkét, akik atyád Istenének szolgái. József sírva fakadt, amikor ezt mondták neki.


verse #18

Ekkor odamentek hozzá a testvérei, leborultak előtte, és így szóltak: Íme, szolgáid vagyunk.


verse #19

De József így felelt: Ne féljetek! Hát Isten vagyok-e én?


verse #20

Ti rosszat gondoltatok felőlem, de Isten úgy gondolta, hogy jóra fordítja azt, hogy úgy cselekedjék, amint ma van, hogy sok nép életét megtartsa.


verse #21

Azért most ne féljetek! Eltartalak titeket és gyermekeiteket. Így vigasztalta meg őket, és szívükre beszélt.


verse #22

József pedig és atyjának háza népe Egyiptomban lakott. József száztíz évig élt,


verse #23

és meglátta Efraim fiait harmadízig. Manassé fiának, Mákirnak is születtek gyermekei, akik József térdén növekedtek föl.


verse #24

Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal gondotokat fogja viselni, és felvisz titeket e földről arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.


verse #25

Majd megeskette József Izráel fiait: Mikor Isten bizonyosan meglátogat titeket, vigyétek föl magatokkal innen az én tetememet.


verse #26

És mikor József száztíz éves korában meghalt Egyiptomban, bebalzsamozták, és koporsóba tették.

Chapters:


Books