Mózes első könyve

chapter 17


Chapters:


verse #1

Mikor Abrám kilencvenkilenc esztendős volt, megjelent neki az Úr, és azt mondta: Én a mindenható Isten vagyok, járj énelőttem, és légy tökéletes.


verse #2

Szövetséget szerzek köztem és közted, és fölöttébb megsokasítalak téged.


verse #3

Ekkor arcra borult Abrám, Isten pedig így szólt hozzá:


verse #4

Ami engem illet, íme, ez az én szövetségem teveled, hogy népek sokaságának atyjává leszel:


verse #5

ne hívjanak ezután Abrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mert népek sokaságának atyjává teszlek.


verse #6

Fölöttébb megsokasítalak, és népek támadnak, és királyok is származnak majd tőled.


verse #7

Szövetséget kötök veled és a te utódaiddal, örök szövetséget minden nemzedékükkel, hogy Istened legyek neked és utódaidnak.


verse #8

Neked és utódaidnak adom bujdosásod földjét, Kánaán egész földjét örök birtokul; és Istenük leszek.


verse #9

Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig őrizd meg a szövetségemet, te és utódaid, nemzedékről nemzedékre.


verse #10

Ez az én szövetségem, amelyet veletek és utódaitokkal kötök, melyet meg kell tartanotok: metéljetek körül minden férfit közületek.


verse #11

Metéljétek körül férfitestetek bőrének elejét, és az lesz a jele a köztem és köztetek való szövetségnek.


verse #12

Nyolcnapos korában metéljetek körül minden fiúgyermeket közületek nemzedékről nemzedékre. Akár a házadnál született, akár pénzen vásárolták valamely idegentől, aki nem a te ivadékod.


verse #13

Metéljék körül a házadban születettet és a pénzeden vásároltat is. Örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a testeteken.


verse #14

A körülmetéletlen férfi pedig, akinek nem metélték körül férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágatik népe közül, mert felbontotta a szövetségemet.


verse #15

Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Szá­rajt, a feleségedet ne nevezd Szárajnak, mert Sára a neve.


verse #16

Megáldom őt, és fiút is adok tőle neked, és megáldom, hogy népek támadjanak belőle, és népek királyai származzanak tőle.


verse #17

Ekkor arcra borult Ábrahám, és nevetett, mert azt gondolta szívében: vajon százesztendős embernek lehet-e gyermeke? Avagy Sára kilencvenesztendős lévén szülhet-e?


verse #18

Ábrahám ezt mondta Istennek: Bárcsak Izmael élne teelőtted!


verse #19

Isten pedig azt mondta: Feleséged, Sára kétség nélkül fiút szül neked, akit Izsáknak nevezel, és megerősítem szövetségemet ővele és az ő ivadékaival, örökkévaló szövetségül.


verse #20

Izmael felől is meghallgatlak: Íme, megáldom, megszaporítom és fölöttébb megsokasítom őt. Tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem.


verse #21

Szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, akit Sára szül neked ez idő tájt, a következő esztendőben.


verse #22

Amikor Isten befejezte a vele való beszédet, fölment Ábrahámtól.


verse #23

Vette azért Ábrahám a fiát, Izmaelt és háza minden szülöttjét és azt is mind, akit pénzen vett, minden férfit Ábrahám háza népe közül, és körülmetélte férfitestüknek bőrét még azon a napon, ahogyan meghagyta neki Isten.


verse #24

Ábrahám pedig kilencvenkilenc esztendős volt, mikor körülmetélte férfitestének bőrét.


verse #25

Fia, Izmael tizenhárom esztendős volt, mikor körülmetélték.


verse #26

Ugyanazon a napon metéltetett körül Ábrahám és Izmael, az ő fia.


verse #27

És vele együtt körülmetélték házának minden férfitagját, háza szülötteit és akiket idegen embertől pénzen vásároltak.

Chapters:


Books