Mózes első könyve

chapter 21


Chapters:


verse #1

Az Úr pedig meglátogatta Sárát, amint mondta, és úgy cselekedett vele, amint megígérte.


verse #2

Mert Sára fogant méhében, és fiút szült Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, amelyet mondott neki Isten.


verse #3

Ábrahám az újszülött fiát, akit Sára szült neki, Izsáknak nevezte.


verse #4

Majd körülmetélte nyolcnapos korában, ahogy Isten parancsolta neki.


verse #5

Ábrahám pedig százesztendős volt, amikor a fia, Izsák született.


verse #6

Ekkor azt mondta Sára: Nevetést szerzett nekem Isten! Aki csak hallja, nevet velem.


verse #7

Ezt is mondta még: Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még fiakat fog szoptatni? S íme, fiút szültem vénségére.


verse #8

Amikor a gyermek felnövekedett, elválasztották. Ábrahám pedig nagy vendégséget szerzett azon a napon, amelyen Izsákot elválasztották.


verse #9

Mikor pedig Sára nevetgélni látta az egyiptombeli Hágár fiát, akit Hágár Ábrahámnak szült,


verse #10

ezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót fiával együtt, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.


verse #11

Ábrahámnak pedig igen nehezére esett ez a dolog a fia miatt.


verse #12

De azt mondta Isten Ábrahámnak: Ne tűnjék előtted nehéznek a gyermek és a szolgáló dolga. Amit mond neked Sára, engedj abban szavának, mert Izsákról nevezik majd utódaidat.


verse #13

De a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.


verse #14

Fölkelt azért Ábrahám jó reggel, és kenyeret vett elő meg egy tömlő vizet, Hágárnak adta, és föltette annak vállára, és a gyermekkel együtt elbocsátotta. Ő pedig elment, és Beérseba pusztájában bujdosott.


verse #15

Mikor elfogyott a víz a tömlőből, letette a gyermeket egy bokor alá.


verse #16

Elment, és leült vele szemben, mintegy nyíllövésnyi távolságra, mert azt mondta magában: Ne lássam, mikor a gyermek meghal. Leült tehát vele szemben, és hangosan sírt.


verse #17

Isten pedig meghallotta a gyermek szavát, és Isten angyala kiáltott az égből Hágárnak, és azt mondta neki: Mi lelt téged, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a gyermek szavát ott, ahol van.


verse #18

Kelj fel, vedd föl a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem.


verse #19

Ekkor megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és inni adott a gyermeknek.


verse #20

És Isten a gyermekkel volt, és az felnövekedett, a pusztában lakott, és íjásszá lett.


verse #21

Párán pusztájában lakott, és anyja Egyiptom földjéről vett neki feleséget.


verse #22

Történt abban az időben, hogy Abímelek és hadvezére, Píkól megszólította Ábrahámot: Az Isten van veled mindenben, amit cselekszel.


verse #23

Most azért esküdj meg nekem az Istenre itt, hogy sem énellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel viseltetsz te is irántam és az ország iránt, amelyben jövevény voltál, amellyel én teirántad viseltettem.


verse #24

Ábrahám így felelt: Megesküszöm.


verse #25

De Ábrahám megdorgálta Abímeleket a kútért, melyet erővel elvettek Abímelek szolgái.


verse #26

Abímelek ezt mondta: Nem tudom, kicsoda művelte e dolgot. Te sem jelentetted nekem, és én sem hallottam, hanem csak ma.


verse #27

Vett azért Ábrahám juhokat, állatokat, és Abímeleknek adta; és egymással szövetséget kötöttek.


verse #28

De Ábrahám külön állított a nyájból hét juhot.


verse #29

Abímelek megkérdezte Ábrahámot: Mire való e hét juh, melyet külön állítottál?


verse #30

Ábrahám így felelt: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nekem arra, hogy én ástam ezt a kutat.


verse #31

Azért nevezték azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek meg mind a ketten.


verse #32

Megkötötték tehát a szövetséget Beérsebában, és fölkelt Abímelek és hadvezére, Píkól, és visszatértek a filiszteusok földjére.


verse #33

Ábrahám pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában, és segítségül hívta ott az örökkévaló Úr Istennek a nevét.


verse #34

És hosszú ideig élt Ábrahám a filiszteusok földjén.

Chapters:


Books