Mózes első könyve

Chapters:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 3 → ⇥

verse #1

A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett, és ezt kérdezte az asszonytól: Csak­ugyan azt mondta Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? 

verse #2

Az asszony így válaszolt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. 

verse #3

De annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, azt mondta Isten: abból ne egyetek, azt meg se érintsétek, hogy meg ne haljatok. 

verse #4

A kígyó pedig azt mondta az asszonynak: Bizony nem haltok meg. 

verse #5

Hanem tudja Isten, hogy amelyik napon esztek abból, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. 

verse #6

Mivel úgy látta az asszony, hogy jó volna enni arról a fáról, mert kedves a szemnek, és kívánatos, mert bölccsé tesz, szakított annak gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett. 

verse #7

Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Fügefalevelet fűztek hát össze, és ágyékkötőket csináltak maguknak.

verse #8

Majd meghallották az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben járt. És elrejtőzött az ember és a felesége az Úr Isten elől a kert fái közé. 

verse #9

Az Úr Isten pedig hívta az embert, és azt mondta neki: Hol vagy? 

verse #10

Ő így felelt: Szavadat hallottam a kertben, és megijedtem, mivel mezítelen vagyok, és elrejtőztem. 

verse #11

Isten azt kérdezte: Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? Vagy talán ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél? 

verse #12

Az ember ezt mondta: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról, azért ettem. 

verse #13

Ekkor az Úr Isten azt kérdezte az asszonytól: Mit cselekedtél? Az asszony ezt felelte: A kígyó ámított el engem, azért ettem. 

verse #14

Akkor azt mondta az Úr Isten a kígyónak:

Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden mezei vad között.

Hasadon járj, és port egyél életed minden napján.

verse #15

Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között,

a te magod között és az ő magva között:

ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát mardosod.

verse #16

Az asszonynak azt mondta:

Nagyon megsokasítom várandósságod fájdalmait.

Fájdalommal szülsz gyermekeket,

mégis vágyakozni fogsz a férjed után,

ő pedig uralkodik rajtad.

verse #17

Az embernek pedig azt mondta:

Mivel hallgattál a feleséged szavára,

és ettél arról a fáról,

amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél,

átkozott legyen a föld temiattad,

fáradságos munkával élj belőle életed minden napján.

verse #18

Tövist és bogáncskórót teremjen neked,

s a mező füvét egyed.

verse #19

Arcod verítékével egyed kenyeredet,

mígnem visszatérsz a földbe, mert abból vétettél:

mert por vagy te, és ismét porrá leszel.

verse #20

Ádám pedig Évának nevezte feleségét, mivelhogy ő lett az anyja minden élőnek. 

verse #21

Az Úr Isten pedig bőrruhát csinált Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket.

verse #22

Majd azt mondta az Úr Isten: Íme, az ember olyan lett, mint közülünk egy, mivel tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakítson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen: 

verse #23

kiküldte az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. 

verse #24

Kiűzte az embert, és odahelyezte az Éden kertjének keleti oldala felől a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50