Mózes első könyve

chapter 8


Chapters:


verse #1

Isten pedig megemlékezett Nóéról és minden vadról és állatról, amely vele volt a bárkában. Szelet bocsátott a földre, és a víz megapadt.


verse #2

Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái, és megszűnt az eső az égből.


verse #3

És visszahúzódott az ár a földről, folyton apadva, és százötven nap múlva megfogyatkozott a víz.


verse #4

A bárka a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegyén.


verse #5

A víz pedig a tizedik hónapig folyton apadt. A tizedik hónap első napján meglátszottak a hegyek csúcsai.


verse #6

Negyven nap múlva Nóé kinyitotta a bárka ablakát, amelyet csinált,


verse #7

és kibocsátotta a hollót, és az el-elrepült meg vissza-vissza­szállt, míg a víz a földről föl nem száradt.


verse #8

Kibocsátotta a galambot is, hogy meglássa, vajon elfogyott-e a víz a föld színéről.


verse #9

De a galamb nem talált nyugvóhelyet a lábának, és visszatért hozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába.


verse #10

Még másik hét napig várakozott, és ismét kibocsátotta a galambot a bárkából.


verse #11

Este megjött hozzá a galamb, és íme: leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy elapadt a víz a földön.


verse #12

Még hét napig várakozott, kibocsátotta a galambot, és az többé nem tért vissza hozzá.


verse #13

A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napján felszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé felnyitotta a bárka fedelét,* és látta, hogy íme, megszikkadt a föld színe.


verse #14

A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld.


verse #15

Ekkor így szólt Isten Nóéhoz:


verse #16

Menj ki a bárkából a feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt,


verse #17

és minden élőlényt, amely veled van, minden madarat és állatot meg minden földön csúszó-mászó állatot vigyél ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak.


verse #18

Kiment azért Nóé a fiaival, a feleségével és fiainak feleségeivel együtt.


verse #19

Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, kijött a bárkából az ő neme szerint.


verse #20

Nóé oltárt épített az Úrnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozattal áldozott az oltáron.


verse #21

Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta szívében: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, jóllehet az ember szívének gondolata ifjúságától fogva gonosz. Nem vesztem el többé az összes élőlényt, amint most cselekedtem.


verse #22

Ezután, amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.

Chapters:


Books