Mózes első könyve

chapter 18


Chapters:


verse #1

Azután megjelent neki az Úr Mamré tölgye­sében, ahogy ő a sátor ajtajában ült, a hőség idejében.


verse #2

Fölemelte szemét, és látta, hogy íme, három férfi áll előtte. Meglátva őket, eléjük sietett a sátor ajtajából, és földig hajolt.


verse #3

Ezt mondta: Jó Uram, ha kedves vagyok előtted, kérlek, ne kerüld el szolgádat.


verse #4

Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alatt.


verse #5

Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy fölfrissüljetek, mert azért tértetek be szolgátokhoz, azután továbbmehettek. Ők ezt mondták: Tégy úgy, ahogy mondtad.


verse #6

Besietett Ábrahám a sátorba Sárához, és így szólt: Siess, gyúrj meg három mérték finomlisztet, és csinálj pogácsát.


verse #7

A csordához is elfutott Ábrahám, és hozott egy gyenge kövér borjút, és a szolgának adta, az pedig sietett, hogy elkészítse.


verse #8

Azután fogta a vajat, tejet és az elkészített borjút, és eléjük tette. Ő pedig mellettük állt a fa alatt, amíg ők ettek.


verse #9

S megkérdezték tőle: Hol van Sára, a feleséged? Ő pedig ezt felelte: Itt van a sátorban.


verse #10

Erre így szólt egyikük: Egy év múlva ilyenkor bizonnyal visszatérek hozzád, és íme, akkor feleségednek, Sárának fia lesz. Sára pedig a háta mögött hallgatózott, a sátor ajtajában.


verse #11

Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt az asszonyi természet.


verse #12

Ezért Sára nevetett magában, és azt gondolta: Vénségemre lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg!


verse #13

Az Úr azt mondta Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondva: vajon csakugyan szülhetek-e, holott megvénhedtem?


verse #14

Avagy az Úrnak lehetetlen-e valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.


verse #15

Sára pedig tagadott, és ezt mondta: Nem nevettem; mivelhogy félt. De az Úr azt mondta: Nem úgy van, mert bizony nevettél.


verse #16

Azután fölkeltek azok a férfiak, és Sodoma felé tartottak. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket.


verse #17

Ezt mondta az Úr: Eltitkoljam-e Ábrahámtól, amit tenni akarok?


verse #18

Hiszen Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz, és megáldatik benne a föld minden nemzetsége.


verse #19

Mert tudom róla, hogy megparancsolja fiainak és háza né­pé­nek, hogy őrizzék meg az Úr útját, cselekedjenek az igazság és törvény szerint, hogy beteljesítse az Úr, amit szólt Ábrahám felől.


verse #20

Azután azt mondta az Úr: Mivel Sodoma és Gomora kiáltása megsokasodott, és mivel bűnük fölöttébb súlyossá vált,


verse #21

lemegyek, és megnézem, hogy vajon teljesen a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem, mert tudni akarom.


verse #22

Akkor a férfiak megfordultak, és elindultak Sodomába. Ábrahám pedig még az Úr előtt állt.


verse #23

Közelebb lépett Ábrahám, és ezt mondta: Vajon elveszted-e az igazat is a gonosszal együtt?


verse #24

Talán van ötven igaz abban a városban. Vajon elveszted-e, és nem kedvezel a helynek az ötven ott lakó igazért?


verse #25

Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal együtt, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz; távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot?


verse #26

Az Úr ezt felelte: Ha találok Sodomában a váro­son belül ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek érettük.


verse #27

Ábrahám erre azt mondta: Immár merészkedtem szólni az én Uramnak, noha por és hamu vagyok.


verse #28

Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt mondta: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.


verse #29

Ismét szólt hozzá Ábrahám, ezt kérdezvén: Hát ha negyven található ott? Ő azt mondta: Nem teszem meg a negyvenért.


verse #30

Megint szólt Ábrahám: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram, ha szólok: hát ha harmincat lehet találni? Ő így felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.


verse #31

És azt mondta Ábrahám: Ismét merészkedtem szólni az én Uramnak: hát ha húszat lehet ott találni? Így felelt erre az Úr: Nem vesztem el a húszért.


verse #32

És mondta végül: Ne haragudjék, kérlek, az én Uram, ha szólok még ez egyszer: hát ha tízet lehet találni? S ő ezt felelte: Nem vesztem el a tízért.


verse #33

És elment az Úr, miután befejezte Ábrahámmal a beszélgetését, Ábrahám pedig visszatért a lakóhelyére.

Chapters:


Books