Mózes első könyve

chapter 39


Chapters:


verse #1

Józsefet levitték Egyiptomba, és megvette őt azoktól az izmáeliektől, akik őt oda vitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök főhadnagya.


verse #2

És az Úr Józseffel volt, és szerencsés ember lett, és az ő egyiptomi urának a házában élt.


verse #3

Látta ura, hogy az Úr vele van, és hogy mindazt, amit cselekszik, az Úr szerencséssé teszi a kezében.


verse #4

Ezért kedves volt ura előtt József, és személyes szolgája lett. Háza felvigyázójává tette, és mindenét, amije volt, kezére bízta.


verse #5

Attól az időtől fogva, hogy házának és mindenének gondviselőjévé tette, megáldotta az Úr az egyiptomi ember házát Józsefért. Az Úr áldása volt mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn.


verse #6

Ezért mindenét József kezére bízta. Semmire sem volt gondja mellette, csak az ételre, amelyet megevett. József pedig szép termetű és szép arcú volt.


verse #7

Ezek után történt, hogy urának a felesége szemet vetett rá, és azt mondta: Hálj velem!


verse #8

Ő azonban vonakodott, és ezt felelte ura feleségének: Íme, uramnak mellettem semmi gondja a háza dolgaira, és mindenét, amije van, kezemre bízta.


verse #9

Senki sincs nálam nagyobb a házában. Semmit sem tiltott meg tőlem, csak téged, mivelhogy te a felesége vagy. Hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkeznék Isten ellen?


verse #10

Bár az asszony mindennap ezt mondogatta Józsefnek, ő nem hallgatott rá, hogy vele háljon, és vele egyesüljön.


verse #11

Egy napon az történt, hogy bement a házba, hogy valamilyen feladatát elvégezze, és a háznép közül senki sem volt ott benn a házban.


verse #12

Az asszony megragadta őt a ruhájánál fogva, és azt mondta neki: Hálj velem! Ő pedig otthagyta a ruháját az asszony kezében, elfutott és kiment.


verse #13

Amikor látta az asszony, hogy a ruháját a kezében hagyta, és kifutott,


verse #14

összehívta a háznépet, és így szólt hozzájuk: Lássátok, héber embert hoztak ide, hogy megcsúfoljon minket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fennszóval kiáltottam.


verse #15

Amint hallotta, hogy fennszóval kezdtem kiáltani, a ruháját nálam hagyta, kiment és elfutott.


verse #16

Megtartotta azért az ő ruháját magánál, amíg az ura hazajött.


verse #17

Ekkor ilyen szavakkal szólt hozzá: Bejött hozzám a héber szolga, akit ide­hoztál, hogy szégyent hozzon rám.


verse #18

És mikor fennszóval kezdtem kiáltani, a ruháját nálam hagyta, és kifutott.


verse #19

Amint hallotta az ő ura a felesége beszédét, hogy „ilyesmiket tett velem a szolgád”, haragra gerjedt.


verse #20

Fogta Józsefet az ő ura, és abba a tömlöcbe vetette, amelyben a király foglyait tartották; és ott volt a tömlöcben.


verse #21

De az Úr Józseffel volt, és kiterjesztette rá kegyelmességét, és kedvessé tette őt a börtönparancsnok előtt.


verse #22

És a börtönparancsnok mindazokat a foglyokat, akik a tömlöcben voltak, József kezére bízta, úgyhogy ami ott történt, minden őáltala történt.


verse #23

És semmi gondja nem volt a börtönparancsnoknak azokra, akik a keze alatt voltak, mert az Úr Józseffel volt, és szerencséssé tett mindent, amit cselekedett.

Chapters:


Books