chapter 34
Kiment pedig Dina, Leának leánya, akit Jákóbnak szült, hogy meglátogassa annak a földnek leányait.
És meglátta őt Sikem, a hivvi Hamórnak, az ország fejedelmének fia, és elragadta őt, és vele hált, és erőszakot tett rajta.
És teljes szívéből ragaszkodott Dinához, Jákób leányához, és megszerette a leányt, és szívhez szólóan beszélt vele.
Szólt pedig Sikem az atyjának, Hamórnak: Vedd nekem feleségül ezt a leányt!
És meghallotta Jákób, hogy megszeplősítette a lányát, Dinát. Fiai pedig a mezőn voltak a jószággal, azért veszteg maradt Jákób, míg azok megjöttek.
És kiment Hamór, Sikem atyja Jákóbhoz, hogy beszéljen vele.
Jákób fiai pedig megjöttek a mezőről, és amikor meghallották a dolgot, elkeseredtek, és nagy haragra lobbantak azért, hogy csúfságot tett Izráelben azzal, hogy Jákób leányával hált, aminek nem lett volna szabad megtörténnie.
És így szólt nekik Hamór: Fiam, Sikem teljes szívéből szereti a leányotokat, kérlek, adjátok hozzá feleségül,
és kerüljetek velünk sógorságba: a ti leányaitokat adjátok nekünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak.
Lakjatok velünk, a föld előttetek van. Lakjátok, és kereskedjetek rajta, szerezzetek birtokot benne.
Sikem is mondta Dina atyjának és az ő bátyjainak: Hadd találjak kedvet előttetek, és bármit mondotok nekem, megadom!
Akármilyen nagy jegyadományt és ajándékot kívántok, megadom, ahogy kéritek, csak adjátok nekem a leányt feleségül!
Jákób fiai pedig álnokul feleltek Sikemnek és Hamórnak, az atyjának. Azért szóltak így, mivel megszeplősítette Dinát, az ő húgukat.
Azt mondták nekik: Nem tehetjük, hogy húgunkat körülmetéletlen férfiúnak adjuk, mert ez nekünk gyalázat volna.
Csak úgy egyezünk meg veletek, ha hasonlókká lesztek hozzánk: ha minden férfi körülmetélkedik közületek.
Így a mi leányainkat nektek adjuk, a ti leányaitokat pedig elvesszük, veletek lakunk, és egy néppé leszünk.
Ha pedig nem hallgattok reánk, hogy körülmetélkedjetek, vesszük a leányunkat, és elmegyünk.
És tetszett azoknak beszéde Hamórnak és Sikemnek, Hamór fiának.
Nem is halasztotta az ifjú a dolog véghezvitelét, mert igen szerette Jákób leányát. Neki pedig atyja háza népe között mindenkinél nagyobb becsülete volt.
Elment azért Hamór és fia, Sikem a városuk kapujába, és így szóltak városuk férfiaihoz:
Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert íme, e föld elég tágas nekik. Leányaikat vegyük magunknak feleségül, és a mi leányainkat adjuk nekik feleségül.
De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak, és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körülmetélkedik közöttünk, ahogy ők is körül vannak metélve.
Nyájaik, jószáguk és minden barmuk nem a mieink lesznek-e? Csak egyezzünk meg velük, akkor velünk laknak.
És engedett Hamórnak és Sikemnek, a fiának mindenki, aki a városa kapuján kijárt, és körülmetélkedett minden férfi, aki az ő városa kapuján kijárt.
És harmadnapon, amikor ők a seb fájdalmában voltak, Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dina bátyjai fegyvert ragadtak, és elszántan a városra törtek, és minden férfit megöltek.
Hamórt és fiát, Sikemet fegyver élére hányták, és elvitték Dinát Sikem házából, és elmentek.
Jákób fiai átgázoltak a megölteken, és feldúlták a várost, mivel megszeplősítették húgukat.
Elvitték a juhaikat, barmaikat, szamaraikat és azt, ami a városban és a mezőn volt.
És minden vagyonukat, minden gyermeküket és feleségeiket foglyul ejtették, és elraboltak mindent, ami a házakban volt.
Ekkor így szólt Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, és utálatossá tettetek e föld lakói előtt, a kánaániak és a perizziek előtt. Én csak kevesedmagammal vagyok, és ha összegyűlnek ellenem, levágnak, és elvesztenek engem, egész házam népével együtt.
Azok pedig ezt felelték neki: Hát úgy kellett-e bánni a húgunkkal, mint tisztátalan személlyel?
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50