Mózes első könyve

chapter 27


Chapters:


verse #1

Amikor Izsák megöregedett, és szeme annyira meghomályosodott, hogy nem látott, szólította nagyobbik fiát, Ézsaut, és mondta neki: Fiam! Ő így felelt neki: Itt vagyok.


verse #2

Izsák pedig ezt mondta: Íme, megöregedtem, nem tudom halálom napját.


verse #3

Most tehát, kérlek, vedd fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat.


verse #4

Csinálj kedvem szerint való ételt, és hozd el nekem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem, mielőtt meghalok.


verse #5

Rebeka pedig meghallotta, amit Izsák a fiának, Ézsaunak mondott. Amint elment Ézsau a mezőre, hogy vadat ejtsen és hozzon haza,


verse #6

így szólt Rebeka Jákóbnak, az ő fiának: Íme, hallottam, hogy atyád így szólt bátyádnak, Ézsaunak:


verse #7

Hozz nekem vadat, és csinálj nekem kedvem szerint való ételt, hogy egyem, és megáldjalak téged az Úr előtt, mielőtt meghalok.


verse #8

Most azért, fiam, hallgass a szavamra, amit parancsolok neked.


verse #9

Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nekem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy azokból atyádnak kedve szerint való ételt csináljak, amint ő szereti.


verse #10

Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, mielőtt meghal.


verse #11

Jákób pedig ezt felelte anyjának, Rebekának: Csakhogy az én bátyám, Ézsau szőrös ember, én pedig sima bőrű vagyok.


verse #12

Netalán megtapogat engem atyám, s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.


verse #13

Erre ezt mondta neki az anyja: Reám szálljon az az átok, fiam, csak hallgass a szavamra, menj, és hozd el nekem a gödölyéket!


verse #14

Elment tehát, elhozta, és bevitte az anyjának. Anyja pedig elkészítette az ételt, ahogy az atyja szerette.


verse #15

Majd fogta Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak a drága ruháit, melyek őnála otthon voltak, és felöltöztette abba Jákóbot, a kisebbik fiát.


verse #16

A kecskegödölyék bőrével pedig beborította kezeit és nyakának simaságát.


verse #17

Az elkészített ételt pedig kenyérrel együtt a kezébe adta fiának, Jákóbnak.


verse #18

Ő pedig bement atyjához, és megszólította: Atyám! Ő azt mondta: Ímhol vagyok. Ki vagy te, fiam?


verse #19

Jákób azt felelte atyjának: Én vagyok Ézsau, a te elsőszülötted. Akképpen cselekedtem, amint parancsoltad; kelj fel, kérlek, ülj le, és egyél a vadász­zsákmányomból, hogy megáldjon engem a te lelked.


verse #20

Erre azt mondta Izsák a fiának: Hogy lehet az, hogy ily hamar találtál vadat, fiam? Ő ezt felelte: Mert az Úr, a te Istened hozta elém.


verse #21

Ezt mondta ekkor Izsák Jákóbnak: Jöjj közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy vajon te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy nem.


verse #22

Odament tehát Jákób Izsákhoz, az atyjához, aki megtapogatta, és ezt mondta: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsau kezei.


verse #23

És nem ismerte föl, mivel kezei szőrösek voltak, mint Ézsaunak, az ő bátyjának kezei, ezért megáldotta őt.


verse #24

De megkérdezte: Te vagy az, Ézsau fiam? Ő pedig így felelt: Én vagyok.


verse #25

Izsák akkor ezt mondta: Hozd ide, hadd egyem a fiam vadászatából, hogy megáldjon téged a lelkem. Odavitte neki, és ő evett, majd bort is vitt neki, és ivott.


verse #26

Akkor azt mondta neki Izsák, az atyja: Jöjj közelebb, fiam, és csókolj meg.


verse #27

Odament azért, és megcsókolta. És megérezve ruháinak illatát, megáldotta őt, mondván:

Lám, az én fiam illata olyan, mint a mező illata,

amelyet megáldott az Úr.


verse #28

Adjon azért Isten neked az ég harma­tából,

a föld kövérségéből gabonát és bort bőven.


verse #29

Népek szolgáljanak neked,

és nemzetségek hajoljanak meg előtted.

Légy úr testvéreiden,

és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai.

Átkozott, aki téged átkoz,

és áldott legyen, aki téged áld.


verse #30

Amint elvégezte Izsák Jákób megáldását, és éppen csak hogy kiment atyja, Izsák színe elől, báty­ja, Ézsau is megjött a vadászatból.


verse #31

Ő is készített ételt, atyja elé vitte, és ezt mondta neki: Keljen fel az én atyám, és egyék fia vadászzsákmányából, hogy megáldjon engem a lelked.


verse #32

De atyja, Izsák ezt mondta neki: Ki vagy te? Ő pedig így felelt: Én vagyok a te elsőszülött fiad, Ézsau.


verse #33

Akkor Izsák megrémült, nagyon megrendült, és ezt mondta: Ki volt hát az, aki vadat fogott, és behozta nekem, és én mindenből ettem, mielőtt te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lesz?


verse #34

Amint hallotta Ézsau atyja beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiáltott, és kérte atyját: Áldj meg engem is, atyám!


verse #35

Ő pedig ezt mondta: Öcséd jött be álnokul, és ő vette el a te áldásodat.


verse #36

Ézsau pedig így szólt: Nem méltán hívják-e Jákóbnak? Immár két ízben csalt meg engem: elvette elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vette el. Majd ezt mondta: Nem tartottál-e nekem is valami áldást?


verse #37

Izsák így felelt Ézsaunak: Íme, uraddá tettem őt, és minden testvérét szolgául adtam neki, gabonával és borral is elláttam. Mit tegyek azért immár veled, fiam?


verse #38

Ézsau erre ezt mondta az atyjának: Hát csak egy áldásod van, atyám? Áldj meg engem is, atyám! És fennhangon sírt.


verse #39

Így felelt neki atyja, Izsák:

Íme, a kövér földtől távol lesz lakásod,

és nem lesz részed az ég harmatjából onnan felül.


verse #40

Fegyveredből élsz,

és öcsédet szolgálod.

De eljön az az idő, hogy ellene támadsz,

és letöröd igáját nyakadról.


verse #41

Meggyűlölte azért Ézsau Jákóbot az áldásért, amellyel atyja megáldotta őt, és ezt mondta szí­vében: Közelednek az én atyámért való gyász napjai, és akkor megölöm öcsémet, Jákóbot.


verse #42

Mikor pedig hírül vitték Rebekának nagyobbik fiának, Ézsaunak beszédeit, magához hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és ezt mondta neki: Íme, bátyád, Ézsau azzal fenyeget, hogy megöl téged.


verse #43

Most azért, fiam, hallgass a szavamra, kelj fel, és fuss Lábánhoz, a bátyámhoz Háránba.


verse #44

Maradj nála egy kevés ideig, míg bátyád haragja elmúlik.


verse #45

Míg elfordul a haragja rólad, és elfelejtkezik arról, amit elkövettél rajta. Akkor elküldök érted, és hazahozatlak. Miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?


verse #46

Izsáknak pedig ezt mondta Rebeka: Belefáradtam az életbe a hettita leányok miatt. Ha Jákób is a hettita leányok közül vesz feleséget, ennek az országnak a lakói közül valót, minek nekem az élet?

Chapters:


Books