Mózes első könyve

27. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Amikor Izsák megöregedett, és szeme annyira meghomályosodott, hogy nem látott, szólította nagyobbik fiát, Ézsaut, és mondta neki: Fiam! Ő így felelt neki: Itt vagyok.


2. vers

Izsák pedig ezt mondta: Íme, megöregedtem, nem tudom halálom napját.


3. vers

Most tehát, kérlek, vedd fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat.


4. vers

Csinálj kedvem szerint való ételt, és hozd el nekem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem, mielőtt meghalok.


5. vers

Rebeka pedig meghallotta, amit Izsák a fiának, Ézsaunak mondott. Amint elment Ézsau a mezőre, hogy vadat ejtsen és hozzon haza,


6. vers

így szólt Rebeka Jákóbnak, az ő fiának: Íme, hallottam, hogy atyád így szólt bátyádnak, Ézsaunak:


7. vers

Hozz nekem vadat, és csinálj nekem kedvem szerint való ételt, hogy egyem, és megáldjalak téged az Úr előtt, mielőtt meghalok.


8. vers

Most azért, fiam, hallgass a szavamra, amit parancsolok neked.


9. vers

Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nekem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy azokból atyádnak kedve szerint való ételt csináljak, amint ő szereti.


10. vers

Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, mielőtt meghal.


11. vers

Jákób pedig ezt felelte anyjának, Rebekának: Csakhogy az én bátyám, Ézsau szőrös ember, én pedig sima bőrű vagyok.


12. vers

Netalán megtapogat engem atyám, s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.


13. vers

Erre ezt mondta neki az anyja: Reám szálljon az az átok, fiam, csak hallgass a szavamra, menj, és hozd el nekem a gödölyéket!


14. vers

Elment tehát, elhozta, és bevitte az anyjának. Anyja pedig elkészítette az ételt, ahogy az atyja szerette.


15. vers

Majd fogta Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak a drága ruháit, melyek őnála otthon voltak, és felöltöztette abba Jákóbot, a kisebbik fiát.


16. vers

A kecskegödölyék bőrével pedig beborította kezeit és nyakának simaságát.


17. vers

Az elkészített ételt pedig kenyérrel együtt a kezébe adta fiának, Jákóbnak.


18. vers

Ő pedig bement atyjához, és megszólította: Atyám! Ő azt mondta: Ímhol vagyok. Ki vagy te, fiam?


19. vers

Jákób azt felelte atyjának: Én vagyok Ézsau, a te elsőszülötted. Akképpen cselekedtem, amint parancsoltad; kelj fel, kérlek, ülj le, és egyél a vadász­zsákmányomból, hogy megáldjon engem a te lelked.


20. vers

Erre azt mondta Izsák a fiának: Hogy lehet az, hogy ily hamar találtál vadat, fiam? Ő ezt felelte: Mert az Úr, a te Istened hozta elém.


21. vers

Ezt mondta ekkor Izsák Jákóbnak: Jöjj közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy vajon te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy nem.


22. vers

Odament tehát Jákób Izsákhoz, az atyjához, aki megtapogatta, és ezt mondta: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsau kezei.


23. vers

És nem ismerte föl, mivel kezei szőrösek voltak, mint Ézsaunak, az ő bátyjának kezei, ezért megáldotta őt.


24. vers

De megkérdezte: Te vagy az, Ézsau fiam? Ő pedig így felelt: Én vagyok.


25. vers

Izsák akkor ezt mondta: Hozd ide, hadd egyem a fiam vadászatából, hogy megáldjon téged a lelkem. Odavitte neki, és ő evett, majd bort is vitt neki, és ivott.


26. vers

Akkor azt mondta neki Izsák, az atyja: Jöjj közelebb, fiam, és csókolj meg.


27. vers

Odament azért, és megcsókolta. És megérezve ruháinak illatát, megáldotta őt, mondván:

Lám, az én fiam illata olyan, mint a mező illata,

amelyet megáldott az Úr.


28. vers

Adjon azért Isten neked az ég harma­tából,

a föld kövérségéből gabonát és bort bőven.


29. vers

Népek szolgáljanak neked,

és nemzetségek hajoljanak meg előtted.

Légy úr testvéreiden,

és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai.

Átkozott, aki téged átkoz,

és áldott legyen, aki téged áld.


30. vers

Amint elvégezte Izsák Jákób megáldását, és éppen csak hogy kiment atyja, Izsák színe elől, báty­ja, Ézsau is megjött a vadászatból.


31. vers

Ő is készített ételt, atyja elé vitte, és ezt mondta neki: Keljen fel az én atyám, és egyék fia vadászzsákmányából, hogy megáldjon engem a lelked.


32. vers

De atyja, Izsák ezt mondta neki: Ki vagy te? Ő pedig így felelt: Én vagyok a te elsőszülött fiad, Ézsau.


33. vers

Akkor Izsák megrémült, nagyon megrendült, és ezt mondta: Ki volt hát az, aki vadat fogott, és behozta nekem, és én mindenből ettem, mielőtt te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lesz?


34. vers

Amint hallotta Ézsau atyja beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiáltott, és kérte atyját: Áldj meg engem is, atyám!


35. vers

Ő pedig ezt mondta: Öcséd jött be álnokul, és ő vette el a te áldásodat.


36. vers

Ézsau pedig így szólt: Nem méltán hívják-e Jákóbnak? Immár két ízben csalt meg engem: elvette elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vette el. Majd ezt mondta: Nem tartottál-e nekem is valami áldást?


37. vers

Izsák így felelt Ézsaunak: Íme, uraddá tettem őt, és minden testvérét szolgául adtam neki, gabonával és borral is elláttam. Mit tegyek azért immár veled, fiam?


38. vers

Ézsau erre ezt mondta az atyjának: Hát csak egy áldásod van, atyám? Áldj meg engem is, atyám! És fennhangon sírt.


39. vers

Így felelt neki atyja, Izsák:

Íme, a kövér földtől távol lesz lakásod,

és nem lesz részed az ég harmatjából onnan felül.


40. vers

Fegyveredből élsz,

és öcsédet szolgálod.

De eljön az az idő, hogy ellene támadsz,

és letöröd igáját nyakadról.


41. vers

Meggyűlölte azért Ézsau Jákóbot az áldásért, amellyel atyja megáldotta őt, és ezt mondta szí­vében: Közelednek az én atyámért való gyász napjai, és akkor megölöm öcsémet, Jákóbot.


42. vers

Mikor pedig hírül vitték Rebekának nagyobbik fiának, Ézsaunak beszédeit, magához hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és ezt mondta neki: Íme, bátyád, Ézsau azzal fenyeget, hogy megöl téged.


43. vers

Most azért, fiam, hallgass a szavamra, kelj fel, és fuss Lábánhoz, a bátyámhoz Háránba.


44. vers

Maradj nála egy kevés ideig, míg bátyád haragja elmúlik.


45. vers

Míg elfordul a haragja rólad, és elfelejtkezik arról, amit elkövettél rajta. Akkor elküldök érted, és hazahozatlak. Miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?


46. vers

Izsáknak pedig ezt mondta Rebeka: Belefáradtam az életbe a hettita leányok miatt. Ha Jákób is a hettita leányok közül vesz feleséget, ennek az országnak a lakói közül valót, minek nekem az élet?

Fejezetek:


Könyvek