Mózes első könyve
25. fejezet
1. vers
Ábrahám pedig ismét feleséget vett magának, akinek Ketúrá volt a neve.
2. vers
Ő szülte neki Zimránt, Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot.
3. vers
Joksán pedig Sebát és Dedánt nemzette. Dedán fiai lettek az assúriak, letúsiak és a leummiak.
4. vers
Midján fiai pedig: Éfá, Éfer, Hanók, Abidá és Eldáá. Mindezek Ketúrá fiai.
5. vers
Ábrahám mindazt, amije volt, Izsáknak adta.
6. vers
Azoknak a fiainak pedig, akik az ágyasaitól származtak, ajándékokat adott, és még életében elküldte őket fia, Izsák mellől kelet felé, egy keleti tartományba.
7. vers
Ez Ábrahám életének ideje, amelyet megért: százhetvenöt esztendő.
8. vers
És elhunyt Ábrahám, meghalt jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és elődei mellé temették.
9. vers
Fiai, Izsák és Izmael temették el Makpéla barlangjában, Efrónnak, a hettita Cóhar fiának mezején, Mamréval szemben.
10. vers
Azon a mezőn, melyet Ábrahám Hét fiaitól vett: ott temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát.
11. vers
Ábrahám halála után Isten megáldotta fiát, Izsákot. Izsák pedig a Lahajrói-kútnál lakott.
12. vers
Ezek pedig Ábrahám fiának, Izmaelnek a nemzetségei, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálója szült neki.
13. vers
Ezek Izmael fiai nevük és nemzetségük szerint: Izmael elsőszülöttje Nebájót, azután Kédár, Adbeél és Mibszám.
15. vers
Hadad, Témá, Jetúr, Náfis és Kédmá.
16. vers
Ezek Izmael fiai, és ez azoknak a neve táborhelyeik és falvaik szerint: tizenkét fejedelem, nemzetségük szerint.
17. vers
Ez Izmael életének ideje: százharminchét esztendő. Elhunyt Izmael, meghalt, és népéhez tért.
18. vers
Utódai Havílától Súrig laktak, amely Egyiptommal szemben van, amerre Asszíriába mennek. Összes testvérével szemben volt a lakóhelye.
19. vers
Ezek pedig Izsáknak, Ábrahám fiának a nemzetségei: Ábrahám nemzette Izsákot.
20. vers
Izsák pedig negyvenesztendős volt, amikor feleségül vette Rebekát, az arámi Betúél leányát, Paddan-Arámból az arámi Lábán húgát.
21. vers
És könyörgött Izsák az Úrhoz a feleségéért, mivelhogy az meddő volt. Az Úr meghallgatta, és várandós lett Rebeka, a felesége.
22. vers
És két fiúgyermek tusakodott a méhében. Akkor ezt mondta: Ha már így van, miért vagyok így? Elment azért, hogy megkérdezze az Urat.
23. vers
És ezt mondta neki az Úr:
Két nemzetség van méhedben.
Két nép válik ki bensődből;
az egyik erősebb lesz a másiknál,
és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
24. vers
És elérkezett szülésének ideje, és íme, ikrek voltak a méhében.
25. vers
Kijött az első: vöröses volt, mindenestül szőrös, mint a daróc. Ezért nevezték Ézsaunak.
26. vers
Azután kijött a testvére, kezével Ézsau sarkába fogódzva. Ezért nevezték Jákóbnak. Izsák pedig hatvanesztendős volt, amikor ők születtek.
27. vers
Amikor felnövekedtek a gyermekek, Ézsau vadászathoz értő mezei ember lett, Jákób pedig szelíd sátorlakó.
28. vers
Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad, Rebeka pedig Jákóbot szerette.
29. vers
Jákób egyszer valami főzeléket főzött, és Ézsau fáradtan jött meg a mezőről.
30. vers
Így szólt Jákóbhoz: Hadd egyem abból a vörös ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezték őt Edómnak.
31. vers
De Jákób ezt felelte: Add el érte nekem most azonnal az elsőszülöttségedet.
32. vers
És mondta Ézsau: Íme, én közel járok a halálhoz, mire jó hát nekem az én elsőszülöttségem?
33. vers
Jákób ezt felelte: Esküdj meg hát nekem azonnal! Ő megesküdött neki, és eladta az elsőszülöttségi jogát Jákóbnak.
34. vers
S ekkor Jákób adott Ézsaunak kenyeret és főtt lencsét, és ő evett és ivott, majd fölkelt és elment. Így vetette meg Ézsau az elsőszülöttséget.
Könyvek
