Mózes első könyve
20. fejezet
1. vers
Azután elköltözött onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedett Kádés és Súr között, és Gerárban tartózkodott.
2. vers
Ábrahám azt mondta Sáráról, a feleségéről: A húgom ő. Ezért érte küldött Abímelek, Gerár királya, és elvitette Sárát.
3. vers
De Isten Abímelekhez jött éjjeli álomban, és azt mondta neki: Íme, meghalsz az asszonyért, akit elvettél, holott férjnél van.
4. vers
Abímelek pedig nem illette még az asszonyt, és ezt mondta: Uram, az ártatlan népet is megölöd-e?
5. vers
Avagy nem Ábrahám mondta-e nekem: a húgom ő? S ez is azt mondta: a bátyám ő. Szívem ártatlanságában és kezem tisztaságában cselekedtem ezt.
6. vers
Akkor azt mondta Isten neki álomban: Én is tudom, hogy szíved ártatlanságában művelted ezt, azért én is visszatartottalak attól, hogy vétkezz ellenem; ezért nem engedtem, hogy illessed őt.
7. vers
Most azért add vissza annak az embernek a feleségét, mert próféta ő, és imádkozni fog érted, hogy élj. Ha pedig nem adod vissza, tudd meg, hogy meghalsz minden hozzátartozóddal együtt.
8. vers
Reggel tehát fölkelt Abímelek, és előhívta minden szolgáját, s fülük hallatára mindezeket elbeszélte, és az emberek igen megijedtek.
9. vers
Azután hívatta Abímelek Ábrahámot, és ezt mondta neki: Mit cselekedtél velünk? És mit vétettem ellened, hogy énreám és országomra ilyen nagy bűnt hoztál? Olyan dolgokat cselekedtél ellenem, amiket cselekedni nem szabad!
10. vers
Majd azt mondta Abímelek Ábrahámnak: Mi jutott eszedbe, hogy ezt a dolgot cselekedted?
11. vers
Ábrahám így felelt: Bizony, azt gondoltam: nincs istenfélelem e helyen, és megölnek engem a feleségemért.
12. vers
De valósággal húgom is, apám leánya ő, csakhogy nem az én anyámnak leánya, és így lett feleségemmé.
13. vers
Amikor Isten kibujdostatott engem atyám házából, azt mondtam a feleségemnek: Tedd meg nekem azt a kedvességet, hogy ahová megyünk, mindenütt azt mondod rólam: A bátyám ő.
14. vers
Akkor Abímelek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és Ábrahámnak adta, és visszaadta neki Sárát is, a feleségét.
15. vers
Azt mondta Abímelek: Íme, előtted van országom, ahol jónak tetszik neked, ott lakjál.
16. vers
Sárának pedig ezt mondta: Íme, ezer ezüstpénzt adtam bátyádnak, íme, az neked a szemek befedezője mindazok előtt, akik veled vannak. Így mindenképpen igazolva vagy.*
17. vers
Könyörgött azért Ábrahám Istennek, és meggyógyította Isten Abímeleket, feleségét és szolgálóit; úgyhogy ismét szülhettek.
18. vers
Mert az Úr erősen bezárta Abímelek háza népének méhét Sáráért, Ábrahám feleségéért.
Könyvek
