Mózes első könyve
30. fejezet
1. vers
Amikor látta Ráhel, hogy nem szül Jákóbnak, irigykedni kezdett nővérére, és azt mondta Jákóbnak: Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, belehalok!
2. vers
Fölgerjedt azért Jákób haragja Ráhel ellen, és így szólt: Vajon Isten vagyok-e, aki megtagadta tőled, hogy méhednek gyümölcse legyen?
3. vers
Mire ő azt felelte: Íme, itt van a szolgálóm, Bilha, menj be hozzá, hogy szüljön az én térdeimen, és én is felépüljek őáltala.
4. vers
Nekiadta tehát szolgálóját, Bilhát feleségül, és bement hozzá Jákób,
5. vers
és várandós lett Bilha, és fiút szült Jákóbnak.
6. vers
Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, fiút adott nekem. Ezért nevezte Dánnak.
7. vers
Ismét fogant méhében, és szült Bilha, Ráhel szolgálója egy másik fiút is Jákóbnak.
8. vers
És ekkor ezt mondta Ráhel: Nagy tusakodással tusakodtam nővéremmel, és győztem. Azért nevezte fiát Naftálinak.
9. vers
Látva pedig Lea, hogy megszűnt szülni, vette a szolgálóját, Zilpát, és Jákóbnak adta feleségül.
10. vers
És Zilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákóbnak.
11. vers
És így szólt Lea: Szerencsés vagyok! És Gádnak nevezte.
12. vers
Lea szolgálója, Zilpa másik fiút is szült Jákóbnak.
13. vers
Ekkor ezt mondta Lea: Ő az én boldogságom! Bizony boldognak mondanak engem az asszonyok. Ezért Ásérnak nevezte el őt.
14. vers
És kiment Rúben búzaaratáskor, mandragórát talált a mezőn, és elvitte az anyjának, Leának. Ráhel pedig azt mondta Leának: Adj nekem, kérlek, a fiad mandragórájából!
15. vers
Lea pedig ezt mondta neki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem a férjemet, s a fiam mandragóráját is elvennéd tőlem? Erre azt felelte Ráhel: Háljon hát veled Jákób az éjjel fiad mandragórájáért.
16. vers
Mikor Jákób este megjött a mezőről, elé ment Lea, és ezt mondta: Hozzám jöjj be, mert megvettelek a fiam mandragórájáért! És nála hált azon az éjszakán.
17. vers
És meghallgatta Isten Leát, mert fogant méhében, és ötödször is fiút szült Jákóbnak.
18. vers
Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten a jutalmamat, amiért szolgálómat férjemnek adtam. Azért Issakárnak nevezte őt.
19. vers
Majd ismét fogant a méhében Lea, és hatodszor is fiút szült Jákóbnak.
20. vers
És ezt mondta Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal. Most már velem fog lakni a férjem, mert hat fiút szültem neki. Ezért Zebulonnak nevezte őt.
21. vers
Azután leányt szült, és Dinának nevezte el.
22. vers
Megemlékezett pedig Isten Ráhelről: meghallgatta őt Isten, és megnyitotta méhét.
23. vers
Fogant a méhében, fiút szült, és azt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat.
24. vers
Józsefnek nevezte, és azt mondta: Adjon ehhez az Úr nekem másik fiút is!
25. vers
Miután Ráhel megszülte Józsefet, így szólt Jákób Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én helyemre, a hazámba!
26. vers
Add ki nekem feleségeimet és magzataimat, akikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert tudod, hogyan szolgáltalak téged.
27. vers
Lábán ezt felelte neki: Bárcsak kedvet találtam volna a szemedben! Úgy sejtem, hogy érted áldott meg engem az Úr.
28. vers
És azt mondta: Szabj bért magadnak, és én megadom!
29. vers
Ő pedig így felelt: Tudod, hogyan szolgáltalak, és hogy mivé vált nálam a jószágod.
30. vers
Mert ami kevesed volt előttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam házáért is?
31. vers
Ekkor ezt kérdezte Lábán: Mit adjak neked? Jákób így felelt: Ne adj nekem semmit. Juhaidat ismét legeltetem és őrzöm, ha nekem ezt a dolgot megteszed:
32. vers
nyájaidat ma mind végigjárom, minden pettyes és tarka bárányt kiválogatok közülük, és minden fekete bárányt a juhok közül s a tarkát és pettyest a kecskék közül, az legyen az én bérem.
33. vers
És amikor majd bérem ügyében eljössz, becsületességemről az felel, ami előtted lesz: ami nem pettyes vagy tarka a kecskék s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam.
34. vers
Azt mondta Lábán: Ám legyen! Bárcsak beszéded szerint lenne.
35. vers
Különválasztotta azért azon a napon a pettyes és a tarka kosokat és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mindet, amelyikben valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és fiai keze alá adta.
36. vers
Majd háromnapi járóföldet vetett maga és Jákób közé. Jákób pedig Lábán többi juhát legeltette.
37. vers
És Jákób zöld nyárfa-, mogyoró- és gesztenyevesszőket vett, és fehér csíkosra hántotta azokat, hogy látható legyen a vesszők fehére.
38. vers
A vesszőket, amelyeket meghántott, felállította a csatornákba, az itatóvályúkba, amelyekhez a juhok inni jártak, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek.
39. vers
És a juhok a vesszők előtt fogantak, és csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellettek.
40. vers
Azután különválasztotta Jákób ezeket a bárányokat, és Lábán nyáját arccal szembefordította a csíkos lábú és fekete bárányokkal. Így szerzett magának külön nyájakat, melyeket nem eresztett Lábán juhai közé.
41. vers
És amikor a nyáj java részének a párzási ideje volt, akkor Jákób a vesszőket odarakta a vályúkba a juhok elé, hogy a vesszőket látva foganjanak.
42. vers
De mikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, s ily módon Lábánéi lettek a satnyák, a java pedig Jákóbé.
43. vers
És ily módon fölötte igen meggazdagodott Jákób. Sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara volt neki.
Könyvek
