Mózes első könyve
capítulo 30
verso 1
Amikor látta Ráhel, hogy nem szül Jákóbnak, irigykedni kezdett nővérére, és azt mondta Jákóbnak: Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, belehalok!
verso 2
Fölgerjedt azért Jákób haragja Ráhel ellen, és így szólt: Vajon Isten vagyok-e, aki megtagadta tőled, hogy méhednek gyümölcse legyen?
verso 3
Mire ő azt felelte: Íme, itt van a szolgálóm, Bilha, menj be hozzá, hogy szüljön az én térdeimen, és én is felépüljek őáltala.
verso 4
Nekiadta tehát szolgálóját, Bilhát feleségül, és bement hozzá Jákób,
verso 5
és várandós lett Bilha, és fiút szült Jákóbnak.
verso 6
Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, fiút adott nekem. Ezért nevezte Dánnak.
verso 7
Ismét fogant méhében, és szült Bilha, Ráhel szolgálója egy másik fiút is Jákóbnak.
verso 8
És ekkor ezt mondta Ráhel: Nagy tusakodással tusakodtam nővéremmel, és győztem. Azért nevezte fiát Naftálinak.
verso 9
Látva pedig Lea, hogy megszűnt szülni, vette a szolgálóját, Zilpát, és Jákóbnak adta feleségül.
verso 10
És Zilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákóbnak.
verso 11
És így szólt Lea: Szerencsés vagyok! És Gádnak nevezte.
verso 12
Lea szolgálója, Zilpa másik fiút is szült Jákóbnak.
verso 13
Ekkor ezt mondta Lea: Ő az én boldogságom! Bizony boldognak mondanak engem az asszonyok. Ezért Ásérnak nevezte el őt.
verso 14
És kiment Rúben búzaaratáskor, mandragórát talált a mezőn, és elvitte az anyjának, Leának. Ráhel pedig azt mondta Leának: Adj nekem, kérlek, a fiad mandragórájából!
verso 15
Lea pedig ezt mondta neki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem a férjemet, s a fiam mandragóráját is elvennéd tőlem? Erre azt felelte Ráhel: Háljon hát veled Jákób az éjjel fiad mandragórájáért.
verso 16
Mikor Jákób este megjött a mezőről, elé ment Lea, és ezt mondta: Hozzám jöjj be, mert megvettelek a fiam mandragórájáért! És nála hált azon az éjszakán.
verso 17
És meghallgatta Isten Leát, mert fogant méhében, és ötödször is fiút szült Jákóbnak.
verso 18
Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten a jutalmamat, amiért szolgálómat férjemnek adtam. Azért Issakárnak nevezte őt.
verso 19
Majd ismét fogant a méhében Lea, és hatodszor is fiút szült Jákóbnak.
verso 20
És ezt mondta Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal. Most már velem fog lakni a férjem, mert hat fiút szültem neki. Ezért Zebulonnak nevezte őt.
verso 21
Azután leányt szült, és Dinának nevezte el.
verso 22
Megemlékezett pedig Isten Ráhelről: meghallgatta őt Isten, és megnyitotta méhét.
verso 23
Fogant a méhében, fiút szült, és azt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat.
verso 24
Józsefnek nevezte, és azt mondta: Adjon ehhez az Úr nekem másik fiút is!
verso 25
Miután Ráhel megszülte Józsefet, így szólt Jákób Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én helyemre, a hazámba!
verso 26
Add ki nekem feleségeimet és magzataimat, akikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert tudod, hogyan szolgáltalak téged.
verso 27
Lábán ezt felelte neki: Bárcsak kedvet találtam volna a szemedben! Úgy sejtem, hogy érted áldott meg engem az Úr.
verso 28
És azt mondta: Szabj bért magadnak, és én megadom!
verso 29
Ő pedig így felelt: Tudod, hogyan szolgáltalak, és hogy mivé vált nálam a jószágod.
verso 30
Mert ami kevesed volt előttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam házáért is?
verso 31
Ekkor ezt kérdezte Lábán: Mit adjak neked? Jákób így felelt: Ne adj nekem semmit. Juhaidat ismét legeltetem és őrzöm, ha nekem ezt a dolgot megteszed:
verso 32
nyájaidat ma mind végigjárom, minden pettyes és tarka bárányt kiválogatok közülük, és minden fekete bárányt a juhok közül s a tarkát és pettyest a kecskék közül, az legyen az én bérem.
verso 33
És amikor majd bérem ügyében eljössz, becsületességemről az felel, ami előtted lesz: ami nem pettyes vagy tarka a kecskék s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam.
verso 34
Azt mondta Lábán: Ám legyen! Bárcsak beszéded szerint lenne.
verso 35
Különválasztotta azért azon a napon a pettyes és a tarka kosokat és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mindet, amelyikben valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és fiai keze alá adta.
verso 36
Majd háromnapi járóföldet vetett maga és Jákób közé. Jákób pedig Lábán többi juhát legeltette.
verso 37
És Jákób zöld nyárfa-, mogyoró- és gesztenyevesszőket vett, és fehér csíkosra hántotta azokat, hogy látható legyen a vesszők fehére.
verso 38
A vesszőket, amelyeket meghántott, felállította a csatornákba, az itatóvályúkba, amelyekhez a juhok inni jártak, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek.
verso 39
És a juhok a vesszők előtt fogantak, és csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellettek.
verso 40
Azután különválasztotta Jákób ezeket a bárányokat, és Lábán nyáját arccal szembefordította a csíkos lábú és fekete bárányokkal. Így szerzett magának külön nyájakat, melyeket nem eresztett Lábán juhai közé.
verso 41
És amikor a nyáj java részének a párzási ideje volt, akkor Jákób a vesszőket odarakta a vályúkba a juhok elé, hogy a vesszőket látva foganjanak.
verso 42
De mikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, s ily módon Lábánéi lettek a satnyák, a java pedig Jákóbé.
verso 43
És ily módon fölötte igen meggazdagodott Jákób. Sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara volt neki.
Libros
