Mózes első könyve
capítulo 35
verso 1
Isten ezt mondta Jákóbnak: Kelj fel, eredj föl Bételbe, és ott telepedj le! Csinálj ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor bátyád, Ézsau elől futottál.
verso 2
Ekkor azt mondta Jákób a háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Vessétek el az idegen isteneket, akik nálatok vannak, tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok másik ruhát.
verso 3
Azután keljünk fel, és menjünk föl Bételbe, hogy oltárt készítsek ott Istennek, aki meghallgatott engem nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam.
verso 4
Átadták azért Jákóbnak a náluk levő idegen isteneket mind és füleikből a függőket. Jákób pedig elásta azokat a Sikemnél álló tölgyfa alatt.
verso 5
És elindultak, de Isten rettentése volt a körülöttük való városokon, ezért nem üldözték Jákób fiait.
verso 6
Eljutott azért Jákób és a vele levő egész sokaság Lúzba, azaz Bételbe, amely Kánaán földjén van.
verso 7
Ott oltárt épített, és Él-Bételnek nevezte a helyet, mert ott jelent meg neki Isten, amikor a bátyja elől futott.
verso 8
És meghalt Debóra, Rebeka dajkája, és eltemették Bétel mellett, egy tölgyfa alatt, amelyet a „sírás cserfájának” neveztek el.
verso 9
Isten pedig ismét megjelent Jákóbnak, miután Paddan-Arámból visszajött, és megáldotta őt.
verso 10
Ezt mondta neki: A te neved Jákób, de ne nevezzenek többé Jákóbnak, hanem Izráel legyen a neved. És Izráelnek nevezte.
verso 11
És ezt mondta neki Isten: Én vagyok a mindenható Isten, növekedjél és sokasodjál! Nép és népek sokasága legyen tőled, és királyok származzanak ágyékodból.
verso 12
És a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom, utánad pedig a te magodnak.
verso 13
És fölment tőle Isten azon a helyen, ahol szólt vele.
verso 14
Jákób pedig emlékoszlopot, egy kőoszlopot állított azon a helyen, ahol szólt vele, és italáldozattal áldozott azon, és olajat öntött rá.
verso 15
Jákób tehát Bételnek nevezte azt a helyet, ahol Isten szólt vele.
verso 16
És elindultak Bételből, s mikor már csak egy rövid útra voltak Efrátától, hogy odaérjenek, Ráhel szült, és nehéz volt a szülése.
verso 17
Vajúdása közben azt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz!
verso 18
És mikor már majd elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a gyermeket, atyja pedig Benjáminnak nevezte őt.
verso 19
És meghalt Ráhel, és eltemették az Efrátába, azaz a Betlehembe vivő úton.
verso 20
És emlékoszlopot állított Jákób a sírja fölé. Ráhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig.
verso 21
Azután továbbköltözött Izráel, és az Éder tornyán túl állította föl sátrát.
verso 22
Amikor már Izráel azon a földön lakott, a fia, Rúben elment, és Bilhával, atyjának ágyasával hált, s ezt meghallotta Izráel. Jákób fiai pedig tizenketten voltak.
verso 23
Lea fiai: Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Issakár és Zebulon.
verso 24
Ráhel fiai: József és Benjámin.
verso 25
Ráhel szolgálójának, Bilhának fiai: Dán és Naftáli.
verso 26
Lea szolgálójának, Zilpának fiai: Gád és Ásér. Ezek Jákób fiai, akik Paddan-Arámban születtek neki.
verso 27
És eljutott Jákób Izsákhoz, az atyjához Mamréba, Kirjat-Arbába, azaz Hebrónba, ahol Ábrahám és Izsák élt.
verso 28
Izsák életkora száznyolcvan esztendő volt.
verso 29
Akkor elhunyt Izsák, meghalt, és elődeihez temették, idős korában, betelve az élettel. Fiai, Ézsau és Jákób temették el.
Libros
