Mózes első könyve

Capítulos:

… 13 14 15 16 17 …   ⇤ ← 15 → ⇥

verso 1

Ezek után így szólt az Úr Abrámhoz látomásban: Ne félj, Abrám! Én pajzsod vagyok neked, jutalmad felette igen bőséges.

verso 2

Abrám ezt mondta: Uram Isten, mit adnál nekem, hiszen magzatok nélkül járok, és az, akire az én házam száll, a damaszkuszi Eliézer?*

verso 3

Majd így folytatta Abrám: Íme, nem adtál nekem magzatot, és íme, házam szolga szülöttje lesz az örökösöm.

verso 4

Ekkor így szólt hozzá az Úr: Nem ő lesz az örökösöd, hanem aki ágyékodból származik, az lesz az örökösöd.

verso 5

Azután kivitte őt, és ezt mondta: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket. Azt mondta neki: Így lesz a te utódod is.

verso 6

Abrám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.

verso 7

Azután így szólt hozzá: Én vagyok az Úr, aki kihoztalak téged Úr-Kaszdimból, hogy neked adjam e földet örökségül.

verso 8

Abrám pedig ezt mondta: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?

verso 9

Az Úr erre azt felelte neki: Hozz nekem egy háromesztendős üszőt, egy háromesztendős kecskét és egy háromesztendős kost, egy gerlicét és egy galambot.

verso 10

Elhozta azért mindezeket, és kétfelé hasította őket, és mindegyiknek a felét a másik felével szemben helyezte el, de a madarakat nem hasította kétfelé.

verso 11

És ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám elűzte őket.

verso 12

Naplementekor mély álom lepte meg Abrámot, és íme, rémület és nagy sötétség szállt őreá.

verso 13

Ekkor az Úr azt mondta neki: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz olyan földön, amely nem az övé, és szolgálatra szorítják és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.

verso 14

De azt a népet, amelyet szolgálnak, szintén megítélem, és majd kijönnek onnan nagy gazdagsággal.

verso 15

Te pedig békességgel mész el atyáidhoz, és jó vénségben temetnek el.

verso 16

Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide; mert az emóriak gonoszsága még nem telt be.

verso 17

És mikor a nap lement, és sötétség lett, íme, egy füstölgő kemence* és tüzes fáklya ment át a húsdarabok között.

verso 18

E napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal, és ezt mondta: A te magodnak adom ezt a földet, Egyiptom folyójától fogva a nagy folyóig, az Eufráteszig:

verso 19

a kénieket, kenizzieket és kadmóniakat,

verso 20

a hettitákat, perizzieket és a refáiakat,

verso 21

az emóriakat, kánaániakat, girgásiakat és jebúsziakat.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50