Mózes első könyve
capítulo 26
verso 1
Majd éhínség támadt az országban, az első éhség után, amely Ábrahám idejében volt. Elment azért Izsák Gerárba Abímelekhez, a filiszteusok királyához.
verso 2
Mert megjelent neki az Úr, és ezt mondta: Ne menj le Egyiptomba! Lakjál azon a földön, amelyet én mondok neked.
verso 3
Maradj ezen a földön, és én veled leszek, és megáldalak. Mert neked és utódaidnak adom mindezt a földet, hogy megtartsam az esküt, amellyel megesküdtem atyádnak, Ábrahámnak.
verso 4
Megsokasítom magzatodat, mint az ég csillagait, és magzatodnak adom mindezt a földet, és utódaidban áldást nyer a föld minden nemzetsége,
verso 5
mivel hallgatott Ábrahám a szavamra: megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.
verso 6
Izsák pedig Gerárban lakott.
verso 7
Mikor annak a helynek lakosai a felesége felől kérdezősködtek, azt mondta: a húgom ő. Mert félt azt mondani: a feleségem; azt gondolván: nehogy megöljenek engem e hely lakói Rebekáért, mivel ő szép arcú.
verso 8
Egy idő múlva Abímelek, a filiszteusok királya kitekintett az ablakon, és látta Izsákot, amint Rebekával, a feleségével enyeleg.
verso 9
Odakiáltott Abímelek Izsáknak: Íme, bizony, a feleséged ő! Hogyan mondhattad hát: a húgom? Izsák ezt felelte: Mert azt gondoltam, még meg kell halnom miatta.
verso 10
Abímelek erre ezt mondta: Miért művelted ezt velünk? Kevésen múlt, hogy valaki a nép közül nem tette magáévá a feleségedet, és ezzel bűnt hoztál volna ránk.
verso 11
Ezt parancsolta azért Abímelek mind az egész népnek: Aki ezt az embert vagy feleségét illeti, bizonnyal meg kell halnia!
verso 12
És vetett Izsák azon a földön, és termett neki százannyija abban az esztendőben, mert megáldotta őt az Úr.
verso 13
És gyarapodott ez az ember, és egyre gazdagodott, míg végül igen tehetőssé lett.
verso 14
Volt neki számos apró és nagyobb jószága és sok cselédje, és ezért irigykedtek rá a filiszteusok.
verso 15
És mindazokat a kutakat, melyeket atyja szolgái Ábrahámnak, az ő atyjának idejében ástak, a filiszteusok teleszórták földdel, és eltömték.
verso 16
Majd ezt mondta Abímelek Izsáknak: Menj el közülünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunk.
verso 17
Elment azért onnan Izsák, Gerár völgyében vonta fel sátrait, és ott lakott.
verso 18
Majd ismét kiásta Izsák a kutakat, amelyeket atyjának, Ábrahámnak idejében ástak, és amelyeket Ábrahám holta után betömtek a filiszteusok. Azokkal a nevekkel nevezte azokat, amelyeket atyja adott nekik.
verso 19
Izsák szolgái pedig ástak egyszer a völgyben, és ott élő víz forrására akadtak.
verso 20
A gerári pásztorok pedig vitatkoztak Izsák pásztoraival: Mienk a víz! Ezért nevezte azt a kutat Észeknek, mivelhogy civakodtak érte.
verso 21
Más kutat is ástak, és azon is vitatkoztak, azért azt Szitnának nevezte el.
verso 22
Majd továbbvonult onnan, és egy újabb kutat ásott, amely miatt nem vesztek össze. Ezért azt Rehóbótnak nevezte, és azt mondta: Immár tágas helyet szerzett nekünk az Úr, és szaporodhatunk e földön.
verso 23
Onnan pedig fölment Beérsebába.
verso 24
Azon az éjszakán megjelent neki az Úr, és ezt mondta: Én vagyok Ábrahámnak, atyádnak Istene. Ne félj, mert veled vagyok, és megáldalak, és megsokasítom utódaidat Ábrahámért, az én szolgámért.
verso 25
Oltárt épített azért ott, segítségül hívta az Úr nevét, és fölvonta ott a sátrát. Izsák szolgái pedig kutat ástak ott.
verso 26
Abímelek pedig elment hozzá Gerárból barátjával, Ahuzzattal és Pikóllal, a hadvezérével.
verso 27
Izsák ezt mondta nekik: Miért jöttetek hozzám, hiszen gyűlöltök engem, és elűztetek magatok közül?
verso 28
Ők pedig azt felelték: Látván láttuk, hogy az Úr van veled, és mondtuk: legyen esküvés közöttünk, köztünk és teközötted, kössünk veled szövetséget,
verso 29
hogy nem illetsz minket semmi gonosszal, amint mi sem bántottunk téged, és amint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy.
verso 30
Akkor megvendégelte őket, és ettek és ittak.
verso 31
Reggel, mikor fölkeltek, megesküdtek egymásnak, majd elbocsátotta őket Izsák, és elmentek tőle békességgel.
verso 32
Ugyanaznap eljöttek Izsák szolgái, és hírt hoztak neki a kút felől, melyet ástak, ezt mondván: Vizet találtunk!
verso 33
És elnevezte azt Sibának, ezért Beérseba annak a városnak a neve mind e mai napig.
verso 34
Mikor Ézsau negyvenesztendős volt, feleségül vette Juditot, a hettita Beéri leányát és Boszmatot, a hettita Élón leányát.
verso 35
És ezek megkeserítették Izsák és Rebeka lelkét.
Libros
