Mózes első könyve
capítulo 2
verso 1
Így készült el az ég és a föld és minden seregük.
verso 2
Mikor pedig a hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet alkotott, megnyugodott a hetedik napon minden munkája után.
verso 3
Azután megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte, mivelhogy azon nyugodott meg minden munkája után.
verso 4
Ez az ég és a föld eredete, teremtésének története.
Mikor az Úr Isten teremtette a földet és az eget,
verso 5
még semmiféle mezei növény nem volt a földön, és még semmiféle mezei fű nem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a földet művelje.
verso 6
Akkor pára szállt fel a földről, és megnedvesítette a föld egész színét.
verso 7
Ekkor megformálta az Úr Isten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élő lélekké.
verso 8
Egy kertet ültetett az Úr Isten Édenben, kelet felől, és abba helyezte az embert, akit formált.
verso 9
És nevelt az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén és a jó és a gonosz tudásának fáját.
verso 10
Édenből pedig egy folyó jött ki a kert megöntözésére, és onnan elágazott, és négy főágra szakadt.
verso 11
Az első neve Písón, ez az, amely megkerüli Havílá egész földjét, ahol az arany terem.
verso 12
Ennek a földnek az aranya igen jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő.
verso 13
A második folyó neve pedig Gíhón. Ez az, amelyik megkerüli Kús egész földjét.
verso 14
A harmadik folyó neve Hiddekel. Ez az, amelyik Asszíria hosszában folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.
verso 15
Fogta az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt.
verso 16
És azt parancsolta az Úr Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél.
verso 17
De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz.
verso 18
Azután azt mondta az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni. Szerzek neki hozzá illő segítőtársat.
verso 19
Ekkor az Úr Isten mindenféle mezei vadat és mindenféle égi madarat formált a földből, és elvitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi azokat. Mert amilyen nevet adott az ember az élő állatnak, az lett annak a neve.
verso 20
Nevet adott az ember minden állatnak, az ég madarainak és minden mezei vadnak. De nem talált hozzá illő segítőtársat az embernek.
verso 21
Az Úr Isten tehát mély álmot bocsátott az emberre, és az elaludt. Akkor kivett egyet az oldalbordái közül, és hússal töltötte be a helyét.
verso 22
Az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá formálta, és odavitte az emberhez.
verso 23
Akkor ezt mondta az ember:
Ez már csontomból való csont
és testemből való test.
Asszonyember legyen a neve,
mert férfiemberből vétetett.
verso 24
Ezért elhagyja a férfi az apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és egy testté lesznek.
verso 25
És az ember és a felesége mindketten mezítelenek voltak, de nem szégyellték.
Libros
