Mózes első könyve

capítulo 27


Capítulos:


verso 1

Amikor Izsák megöregedett, és szeme annyira meghomályosodott, hogy nem látott, szólította nagyobbik fiát, Ézsaut, és mondta neki: Fiam! Ő így felelt neki: Itt vagyok.


verso 2

Izsák pedig ezt mondta: Íme, megöregedtem, nem tudom halálom napját.


verso 3

Most tehát, kérlek, vedd fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat.


verso 4

Csinálj kedvem szerint való ételt, és hozd el nekem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem, mielőtt meghalok.


verso 5

Rebeka pedig meghallotta, amit Izsák a fiának, Ézsaunak mondott. Amint elment Ézsau a mezőre, hogy vadat ejtsen és hozzon haza,


verso 6

így szólt Rebeka Jákóbnak, az ő fiának: Íme, hallottam, hogy atyád így szólt bátyádnak, Ézsaunak:


verso 7

Hozz nekem vadat, és csinálj nekem kedvem szerint való ételt, hogy egyem, és megáldjalak téged az Úr előtt, mielőtt meghalok.


verso 8

Most azért, fiam, hallgass a szavamra, amit parancsolok neked.


verso 9

Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nekem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy azokból atyádnak kedve szerint való ételt csináljak, amint ő szereti.


verso 10

Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, mielőtt meghal.


verso 11

Jákób pedig ezt felelte anyjának, Rebekának: Csakhogy az én bátyám, Ézsau szőrös ember, én pedig sima bőrű vagyok.


verso 12

Netalán megtapogat engem atyám, s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.


verso 13

Erre ezt mondta neki az anyja: Reám szálljon az az átok, fiam, csak hallgass a szavamra, menj, és hozd el nekem a gödölyéket!


verso 14

Elment tehát, elhozta, és bevitte az anyjának. Anyja pedig elkészítette az ételt, ahogy az atyja szerette.


verso 15

Majd fogta Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak a drága ruháit, melyek őnála otthon voltak, és felöltöztette abba Jákóbot, a kisebbik fiát.


verso 16

A kecskegödölyék bőrével pedig beborította kezeit és nyakának simaságát.


verso 17

Az elkészített ételt pedig kenyérrel együtt a kezébe adta fiának, Jákóbnak.


verso 18

Ő pedig bement atyjához, és megszólította: Atyám! Ő azt mondta: Ímhol vagyok. Ki vagy te, fiam?


verso 19

Jákób azt felelte atyjának: Én vagyok Ézsau, a te elsőszülötted. Akképpen cselekedtem, amint parancsoltad; kelj fel, kérlek, ülj le, és egyél a vadász­zsákmányomból, hogy megáldjon engem a te lelked.


verso 20

Erre azt mondta Izsák a fiának: Hogy lehet az, hogy ily hamar találtál vadat, fiam? Ő ezt felelte: Mert az Úr, a te Istened hozta elém.


verso 21

Ezt mondta ekkor Izsák Jákóbnak: Jöjj közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy vajon te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy nem.


verso 22

Odament tehát Jákób Izsákhoz, az atyjához, aki megtapogatta, és ezt mondta: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsau kezei.


verso 23

És nem ismerte föl, mivel kezei szőrösek voltak, mint Ézsaunak, az ő bátyjának kezei, ezért megáldotta őt.


verso 24

De megkérdezte: Te vagy az, Ézsau fiam? Ő pedig így felelt: Én vagyok.


verso 25

Izsák akkor ezt mondta: Hozd ide, hadd egyem a fiam vadászatából, hogy megáldjon téged a lelkem. Odavitte neki, és ő evett, majd bort is vitt neki, és ivott.


verso 26

Akkor azt mondta neki Izsák, az atyja: Jöjj közelebb, fiam, és csókolj meg.


verso 27

Odament azért, és megcsókolta. És megérezve ruháinak illatát, megáldotta őt, mondván:

Lám, az én fiam illata olyan, mint a mező illata,

amelyet megáldott az Úr.


verso 28

Adjon azért Isten neked az ég harma­tából,

a föld kövérségéből gabonát és bort bőven.


verso 29

Népek szolgáljanak neked,

és nemzetségek hajoljanak meg előtted.

Légy úr testvéreiden,

és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai.

Átkozott, aki téged átkoz,

és áldott legyen, aki téged áld.


verso 30

Amint elvégezte Izsák Jákób megáldását, és éppen csak hogy kiment atyja, Izsák színe elől, báty­ja, Ézsau is megjött a vadászatból.


verso 31

Ő is készített ételt, atyja elé vitte, és ezt mondta neki: Keljen fel az én atyám, és egyék fia vadászzsákmányából, hogy megáldjon engem a lelked.


verso 32

De atyja, Izsák ezt mondta neki: Ki vagy te? Ő pedig így felelt: Én vagyok a te elsőszülött fiad, Ézsau.


verso 33

Akkor Izsák megrémült, nagyon megrendült, és ezt mondta: Ki volt hát az, aki vadat fogott, és behozta nekem, és én mindenből ettem, mielőtt te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lesz?


verso 34

Amint hallotta Ézsau atyja beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiáltott, és kérte atyját: Áldj meg engem is, atyám!


verso 35

Ő pedig ezt mondta: Öcséd jött be álnokul, és ő vette el a te áldásodat.


verso 36

Ézsau pedig így szólt: Nem méltán hívják-e Jákóbnak? Immár két ízben csalt meg engem: elvette elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vette el. Majd ezt mondta: Nem tartottál-e nekem is valami áldást?


verso 37

Izsák így felelt Ézsaunak: Íme, uraddá tettem őt, és minden testvérét szolgául adtam neki, gabonával és borral is elláttam. Mit tegyek azért immár veled, fiam?


verso 38

Ézsau erre ezt mondta az atyjának: Hát csak egy áldásod van, atyám? Áldj meg engem is, atyám! És fennhangon sírt.


verso 39

Így felelt neki atyja, Izsák:

Íme, a kövér földtől távol lesz lakásod,

és nem lesz részed az ég harmatjából onnan felül.


verso 40

Fegyveredből élsz,

és öcsédet szolgálod.

De eljön az az idő, hogy ellene támadsz,

és letöröd igáját nyakadról.


verso 41

Meggyűlölte azért Ézsau Jákóbot az áldásért, amellyel atyja megáldotta őt, és ezt mondta szí­vében: Közelednek az én atyámért való gyász napjai, és akkor megölöm öcsémet, Jákóbot.


verso 42

Mikor pedig hírül vitték Rebekának nagyobbik fiának, Ézsaunak beszédeit, magához hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és ezt mondta neki: Íme, bátyád, Ézsau azzal fenyeget, hogy megöl téged.


verso 43

Most azért, fiam, hallgass a szavamra, kelj fel, és fuss Lábánhoz, a bátyámhoz Háránba.


verso 44

Maradj nála egy kevés ideig, míg bátyád haragja elmúlik.


verso 45

Míg elfordul a haragja rólad, és elfelejtkezik arról, amit elkövettél rajta. Akkor elküldök érted, és hazahozatlak. Miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?


verso 46

Izsáknak pedig ezt mondta Rebeka: Belefáradtam az életbe a hettita leányok miatt. Ha Jákób is a hettita leányok közül vesz feleséget, ennek az országnak a lakói közül valót, minek nekem az élet?

Capítulos:


Libros