Mózes első könyve

13. fejezet

Fejezetek:

… 11 12 13 14 15 … ⇤ ← 13 → ⇥

1. vers

Abrám feljött Egyiptomból a déli tartományba, feleségével és mindenével együtt, és Lót is vele jött.

2. vers

Abrámnak pedig sok jószága, ezüstje és aranya volt.

3. vers

Egyik helyről a másikra ment dél felől egészen Bételig, oda, ahol először volt a sátra, Bétel és Aj között;

4. vers

annak az oltárnak a helyéig, melyet ott korábban készített. És ott segítségül hívta Abrám az Úr nevét.

5. vers

Lótnak is, aki Abrámmal járt, voltak juhai, ökrei és sátrai,

6. vers

és nem bírta eltartani őket az a föld, hogy együtt lakjanak. Mivel sok jószáguk volt, nem lakhattak együtt.

7. vers

Viszálykodás is támadt Abrám jószágainak és Lót jószágainak a pásztorai között. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön.

8. vers

Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, se az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk.

9. vers

Hát nincs előtted az egész föld? Kérlek, válj el tőlem. Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mész, én balra térek.

10. vers

Fölemelte azért Lót a szemét, és látta, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította volna az Úr Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje.

11. vers

Lót tehát a Jordán egész mellékét választotta magának, és elköltözött kelet felé. Így hát elváltak egymástól.

12. vers

Abrám Kánaán földjén telepedett le, Lót pedig a Jordán melléki városokban és Sodomáig sátorozott.

13. vers

Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök voltak az Úr előtt.

14. vers

Az Úr pedig azt mondta Abrámnak, miután Lót elvált tőle: Emeld fel szemedet, és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra.

15. vers

Mert az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak adom örökre.

16. vers

Olyanná teszem magodat, mint a föld pora; hogy ha valaki megszámlálhatja a föld porát, a te utódaid is megszámlálhatók lesznek.

17. vers

Kelj fel, járd be ezt az országot hosszában és széltében, mert neked adom.

18. vers

Fölszedte azért Abrám a sátrát, elment, és letelepedett Mamré tölgyesében Hebrón vidékén, és oltárt épített ott az Úrnak.