Mózes első könyve

chapter 41


Chapters:


verse #1

Két esztendő múlva történt, hogy a fáraó ezt az álmot látta: íme, a folyó partján állt.


verse #2

És íme, a folyóból hét szép és kövér tehén jött ki, és legelt a zsombékosban.


verse #3

Utánuk másik hét tehén jött ki a folyóból, rútak és soványak, és odaálltak az előbbi tehenek mellé a folyó partján.


verse #4

És lenyelték a rút és sovány tehenek a hét szép kövér tehenet. Ekkor a fáraó fölébredt.


verse #5

Majd elaludt, és másodszor is álmot látott: íme, hét kalász növekedett egy száron, mind teljes és szép.


verse #6

És íme, azok után hét vékony, keleti széltől kiszáradt kalász növekedett.


verse #7

És lenyelték a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. Ekkor fölébredt a fáraó, és íme, álom volt.


verse #8

Reggelre kelve nyugtalankodott a lelkében, ezért elküldött, és egybehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és elbeszélte nekik az álmát, de senki sem tudta megmagyarázni neki.


verse #9

Így szólt ekkor a főpohárnok a fáraónak: Bűneimről emlékezem e napon.


verse #10

Amikor a fáraó megharagudott a szolgáira, és fogságba vettetett engem a testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert,


verse #11

álmot láttunk egy éjjel, én is, ő is; mindegyikünk a maga álmának jelentése szerint álmodott.


verse #12

Volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája. Elbeszéltük neki, és ő megfejtette nekünk az álmainkat, mindegyikünknek a saját álma szerint.


verse #13

És ahogy megfejtette nekünk, úgy lett: engem visszahelyeztek hivatalomba, őt pedig felakasztották.


verse #14

Ekkor a fáraó elküldött, és hívatta Józsefet. Sietve kihozták a tömlöcből, megborotválkozott, ruhát váltott, és a fáraóhoz ment.


verse #15

A fáraó ezt mondta Józsefnek: Álmot láttam, és nincs, aki megmagyarázza. Én pedig azt hallottam rólad, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt.


verse #16

Erre József így felelt neki: Nem én, Isten jelenti meg, ami a fáraónak javára van.


verse #17

A fáraó így szólt Józsefhez: Álmomban a folyó partján álltam,


verse #18

és íme, a folyóból hét kövér és szép tehén jött ki, és legelt a zsombékosban.


verse #19

S íme, utánuk másik hét tehén jött ki, nagyon soványak, rútak és hitványak. Egész Egyiptom földjén nem láttam hozzájuk hasonló rútakat.


verse #20

És lenyelték a sovány és rút tehenek az előbbi hét kövér tehenet.


verse #21

És bár a gyomrukban voltak, de nem látszott, hogy ott volnának, mert a külsejük olyan rút volt, mint azelőtt. Ekkor fölébredtem.


verse #22

Majd azt láttam álmomban, hogy hét gabonafej növekedik egy száron, mind teljes és szép.


verse #23

És íme, hét összeaszott, keleti széltől kiszáradt kalász növekedett utánuk,


verse #24

és lenyelték a vékony kalászok a hét szép kalászt. És elmondtam ezt az írástudóknak, de senki sincs, aki megmagyarázza nekem.


verse #25

Ekkor József így szólt a fáraóhoz: A fáraó álma egy és ugyanaz. Amit cselekedni akar Isten, azt jelentette ki a fáraónak.


verse #26

A hét szép tehén hét esztendő, a hét szép kalász is hét esztendő. Az álom egy és ugyanaz.


verse #27

A hét sovány és a hét rút tehén pedig, amelyek utánuk jöttek ki, az is hét esztendő, és a keleti széltől kiszáradt hét vékony kalász az éhség hét esztendeje.


verse #28

Ez az, amit mondtam a fáraónak: Isten megmutatta a fáraónak, amit cselekedni akar.


verse #29

Íme, hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz egész Egyiptomban.


verse #30

Azok után pedig az éhség hét esztendeje következik, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhség emészti az országot.


verse #31

Nyoma sem lesz az előbbi bőségnek e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz az.


verse #32

Hogy pedig a fáraó álma kétszer is megismétlődött, ez azt jelenti, hogy Istennél elvégzett dolog ez, és siet véghez vinni.


verse #33

Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Egyiptom földjén gondviselővé.


verse #34

Cselekedje ezt a fáraó, és rendeljen felügyelőket az országnak, és szedjen ötödöt Egyiptom földjén a hét bő esztendőben.


verse #35

És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a fáraó keze alá, és tartsák meg, hogy legyen élelem a városokban.


verse #36

Legyen élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, amelyek elkövetkeznek Egyiptom földjére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt.


verse #37

Tetszett ez a beszéd a fáraónak és minden szolgájának.


verse #38

Így szólt a fáraó a szolgáihoz: Találhatnánk-e ehhez hasonló férfit, akiben Isten lelke van?


verse #39

Ezt mondta Józsefnek: Mivel Isten mindezt neked jelentette ki, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember.


verse #40

Te légy az én házam gondviselője, és minden népem a te szavadra hallgasson; csak a királyi szék tesz engem nálad nagyobbá.


verse #41

Azután ezt mondta a fáraó Józsefnek: Íme, én téged egész Egyiptom fejedelmévé teszlek.


verse #42

És lehúzta az ujjáról a gyűrűjét, és József ujjára húzta. Drága gyolcsruhába öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába.


verse #43

Majd körülhordoztatta őt a második kocsiján, és ezt kiáltották előtte: Térdet hajtsatok! Így tette őt fejedelemmé egész Egyiptom földjén.


verse #44

És ezt mondta Józsefnek: Én vagyok a fáraó. De nélküled senki sem mozdíthatja se kezét, se lábát egész Egyiptom földjén.


verse #45

És elnevezte a fáraó Józsefet Cáfenat-Panéahnak, és feleségül adta neki Ászenatot, Pótiferának, Ón papjának leányát. És kiment József Egyiptom földjére.


verse #46

József pedig harmincesztendős volt, amikor a fáraó, vagyis az egyiptomi király előtt állt. Azután kiment József a fáraó színe elől, és bejárta egész Egyiptomot.


verse #47

A hét bő esztendő alatt a föld tele marokkal ontotta a termést.


verse #48

És József összegyűjtötte a hét esztendőnek minden eleségét, amely Egyiptom földjén volt, és betakarította a városokba a körülöttük levő határ élelmét.


verse #49

És felhalmozta József a gabonát, mint a tenger homokját, igen sokat, annyira, hogy abbahagyták számlálását, mivel megszámlálhatatlanul sok volt.


verse #50

Józsefnek az éhség esztendejének beköszönte előtt két fia született, akiket Ászenat, Pótiferának, Ón papjának leánya szült neki.


verse #51

Az elsőszülöttet Manassénak nevezte József, mert ezt mondta: Elfeledtette velem Isten minden szenvedésemet és atyámnak egész házát.


verse #52

A másodikat pedig Efraimnak nevezte, mert ezt mondta: Megszaporított engem Isten a nyomorúságom földjén.


verse #53

Aztán eltelt a bőség hét esztendeje Egyiptom földjén,


verse #54

és elkezdődött az éhség hét esztendeje, amint József megmondta. Éhínség lett minden országban, de Egyiptom földjén mindenütt volt kenyér.


verse #55

Végül azonban éhezni kezdett egész Egyiptom földje is, mindenütt kenyérért kiáltott a nép a fáraóhoz. Ekkor azt mondta a fáraó minden egyiptominak: Menjetek Józsefhez, és amit mond nektek, azt tegyétek!


verse #56

Mikor az éhség az egész földre kiterjedt, megnyitotta József az összes magtárt, és árulta a gabonát az egyiptomiaknak. Mert növekedett az éhség Egyiptom földjén.


verse #57

És az egész földről Egyiptomba mentek Józsefhez gabonát venni, mert nagy volt az éhínség az egész földön.

Chapters:


Books