Mózes első könyve

Capitole:

… 6 7 8 9 10 …   ⇤ ← 8 → ⇥

versetul 1

Isten pedig megemlékezett Nóéról és minden vadról és állatról, amely vele volt a bárkában. Szelet bocsátott a földre, és a víz megapadt.

versetul 2

Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái, és megszűnt az eső az égből.

versetul 3

És visszahúzódott az ár a földről, folyton apadva, és százötven nap múlva megfogyatkozott a víz.

versetul 4

A bárka a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegyén.

versetul 5

A víz pedig a tizedik hónapig folyton apadt. A tizedik hónap első napján meglátszottak a hegyek csúcsai.

versetul 6

Negyven nap múlva Nóé kinyitotta a bárka ablakát, amelyet csinált,

versetul 7

és kibocsátotta a hollót, és az el-elrepült meg vissza-vissza­szállt, míg a víz a földről föl nem száradt.

versetul 8

Kibocsátotta a galambot is, hogy meglássa, vajon elfogyott-e a víz a föld színéről.

versetul 9

De a galamb nem talált nyugvóhelyet a lábának, és visszatért hozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába.

versetul 10

Még másik hét napig várakozott, és ismét kibocsátotta a galambot a bárkából.

versetul 11

Este megjött hozzá a galamb, és íme: leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy elapadt a víz a földön.

versetul 12

Még hét napig várakozott, kibocsátotta a galambot, és az többé nem tért vissza hozzá.

versetul 13

A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napján felszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé felnyitotta a bárka fedelét,* és látta, hogy íme, megszikkadt a föld színe.

versetul 14

A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld.

versetul 15

Ekkor így szólt Isten Nóéhoz:

versetul 16

Menj ki a bárkából a feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt,

versetul 17

és minden élőlényt, amely veled van, minden madarat és állatot meg minden földön csúszó-mászó állatot vigyél ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak.

versetul 18

Kiment azért Nóé a fiaival, a feleségével és fiainak feleségeivel együtt.

versetul 19

Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, kijött a bárkából az ő neme szerint.

versetul 20

Nóé oltárt épített az Úrnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozattal áldozott az oltáron.

versetul 21

Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta szívében: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, jóllehet az ember szívének gondolata ifjúságától fogva gonosz. Nem vesztem el többé az összes élőlényt, amint most cselekedtem.

versetul 22

Ezután, amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50