Mózes első könyve

capitolul 44


Capitole:


versetul 1

Azután ezt parancsolta József a háza intézőjének: Töltsd meg ezeknek az embereknek a zsákjait annyi eleséggel, amennyit el tudnak vinni, és mindegyikük pénzét tedd a zsákja szájába.


versetul 2

A poharamat pedig, az ezüstpoharat tedd a legkisebbik zsákjának a szájába, a gabonájának árával együtt. Ő úgy cselekedett, ahogy József meghagyta.


versetul 3

Reggel, virradatkor elbocsátották az embereket a szamaraikkal együtt.


versetul 4

Kimentek a városból, de nem jutottak messzire, amikor József azt mondta a háza intézőjének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek, és ha eléred őket, mondd nekik: „Miért fizettetek gonosszal a jóért?


versetul 5

Hiszen abból iszik az én uram, és abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, amit cselekedtetek!”


versetul 6

Mikor utolérte őket, ezeket a szavakat mondta nekik.


versetul 7

Azok pedig így válaszoltak: Miért mond az én uram ilyeneket? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.


versetul 8

Íme, a pénzt, amelyet zsákjaink szájában találtunk, meghoztuk neked Kánaán földjéről. Hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?


versetul 9

Akinél megtalálják közülünk, szolgáid közül, az haljon meg, sőt mi is szolgái leszünk uramnak.


versetul 10

Ő így szólt: Most is legyen beszédetek szerint: akinél megtalálják, az legyen a szolgám, ti azonban mentesek legyetek.


versetul 11

Erre mindegyikük sietve lerakta a zsákját a földre, és kioldozta.


versetul 12

Ő keresgélni kezdett. A legnagyobbikon kezdte, s a legkisebbiken végezte, és megtalálta a poharat Benjámin zsákjában.


versetul 13

Erre ők megszaggaták ruhájukat, mindegyik fölmálházta a szamarát, és visszatértek a városba.


versetul 14

Júda és testvérei bementek József házába, aki még ott volt, és földre borultak előtte.


versetul 15

József ezt mondta nekik: Hogyan tehettetek ilyet! Hát nem tudjátok, hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud?


versetul 16

Júda így válaszolt: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Isten büntetése utolérte szolgáidat. Íme, mi az én uramnak szolgái vagyunk, mind mi, mind pedig az, akinek kezében a poharat megtalálták.


versetul 17

Ő pedig ezt mondta: Távol legyen tőlem, hogy ilyet tegyek. Akinek a kezében a poharat megtalálták, az legyen a szolgám, ti pedig békességgel menjetek el atyátokhoz.


versetul 18

De Júda hozzálépett, és ezt mondta: Kérlek, uram, hadd szólhasson egy szót füledbe a te szolgád, és ne gerjedjen föl haragod a te szolgád ellen, hiszen olyan vagy, mint a fáraó!


versetul 19

Az én uram azt kérdezte szolgáitól: Van-e atyátok vagy testvéretek?


versetul 20

Akkor mi azt feleltük az én uramnak: Van egy idős atyánk, akinek idős korában született egy gyermeke. Ennek a bátyja meghalt, és csak ő maga maradt az ő anyjától, és ezért szereti úgy őt az ő atyja.


versetul 21

Te azt mondtad szolgáidnak: Hozzátok el hozzám, hadd lássam őt.


versetul 22

Mi azt feleltük az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az atyját, mert ha elhagyja, meghal az atyja.


versetul 23

Ekkor ezt mondtad szolgáidnak: Ha a legkisebb testvéretek nem jön el veletek, színem elé ne kerüljetek többé!


versetul 24

Mikor fölmentünk a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és tudtul adtuk neki az én uram beszédét,


versetul 25

atyánk így szólt: „Menjetek vissza, és vegyetek nekünk egy kevés eleséget.”


versetul 26

Mi erre azt feleltük: „Nem mehetünk. Ha a legkisebb testvérünk velünk lesz, akkor lemegyünk, mert nem mehetünk annak a férfinak a színe elé, ha nem lesz velünk a legkisebb testvérünk.”


versetul 27

Erre a te szolgád, az én atyám azt mondta nekünk: „Tudjátok, hogy a feleségem csak két fiút szült nekem.


versetul 28

Az egyik elment tőlem – úgy gondolom, bizonyára vadállat tépte széjjel –, és attól fogva nem láttam.


versetul 29

Ha ezt is elviszitek szemem elől, és veszedelem találja érni, akkor ősz fejemet keserűségtől borítva bocsátjátok le a sírba.”


versetul 30

Ha tehát most úgy megyek vissza a te szolgádhoz, az én atyámhoz, hogy e fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nőve,


versetul 31

ha meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal, s akkor a te szolgáid szolgádnak, a mi atyánknak ősz fejét búba borítva bocsátják le a sírba.


versetul 32

De szolgád így vállalt kezességet atyjánál a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, életem végéig bűnös legyek atyám előtt.


versetul 33

Ezért hadd maradjon itt e gyermek helyett a te szolgád az én uramnak szolgájául. E gyermek pedig menjen el az ő bátyjaival.


versetul 34

Mert hogyan mehetnék én atyámhoz, ha e gyermek nincs velem? Nem nézhetném a nyomorúságot, amely atyámat emésztené!

Capitole:


Cărți