Mózes első könyve

Capitole:

… 45 46 47 48 49 50   ⇤ ← 49 → ⇥

versetul 1

Jákób hívatta fiait, és ezt mondta:

Gyűljetek ide, hadd adjam tudtotokra,

mi következik rátok a messze jövőben.

versetul 2

Gyűljetek össze, s hallgassatok meg, Jákób fiai!

Hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.

versetul 3

Rúben, elsőszülöttem vagy te,

erőm, tehetségem zsengéje,

első a méltóságban, első a hatalomban.

versetul 4

Állhatatlan, mint a víz, nem leszel első,

mert atyád ágyába léptél,

s akkor megfertőztetted! Ágyamba lépett ő.

versetul 5

Simeon és Lévi testvérek,

erőszak eszköze a fegyverük.

versetul 6

Tanácsukban ne legyen részes lelkem,

gyűlésükkel ne egyesüljön dicsőségem,

mert haragjukban férfit öltek,

s kedvük telve inát szegték a bikának.

versetul 7

Átkozott a haragjuk, mert erőszakos,

és a dühük, mivel kegyetlen.

Elszórom őket Jákóbban,

és elszélesztem Izráelben.

versetul 8

Júda! Téged magasztalnak testvéreid,

kezed ellenségeid nyakán lesz,

s meghajolnak előtted atyádfiai.

versetul 9

Oroszlánkölyök vagy, Júda.

Zsákmányt ejteni mész el, fiam!

Leheversz, és megpihensz, mint a hím oroszlán

és mint a nőstény oroszlán. Ki veri fel őt?

versetul 10

Nem távozik el Júdából a fejedelmi bot,

sem a vezéri pálca térde közül,

míg eljön Siló, akinek engednek a népek.*

versetul 11

Szőlőtőhöz köti szamarát

és nemes venyigéhez szamara csikóját,

a ruháját borban mossa

és köntösét a szőlő vérében.

versetul 12

Bortól zavarosak a szemei,

tejtől fehérek a fogai.

versetul 13

A tenger partjáig tart Zebulon lakóhelye,

a hajók kikötőjéig,

s határának széle Szidónig ér.

versetul 14

Issakár olyan, mint az erős csontú szamár,

a karámok közt heverész.*

versetul 15

Mikor látja, hogy jó a nyugalom,

és hogy a föld milyen kies,

teher alá hajtja hátát,

s robotoló szolgává lesz.

versetul 16

Dán ítéli a maga népét,

mint Izráel bármely törzse.

versetul 17

Dán kígyó lesz az úton,

szarvaskígyó az ösvényen,

amely a ló csüdjébe harap,

hogy a lovasa hanyatt esik.

versetul 18

Szabadításodra várok, Uram!

versetul 19

Gád! Martalócok háborgatják,

de végül majd ő hág azok sarkába.

versetul 20

Ásér kenyere kövér,

királyi csemegét ad.

versetul 21

Naftáli gyors lábú szarvas,

beszéde kedves.

versetul 22

Termékeny fa József,

termő ág a forrás mellett,

ágai átnyúlnak a kőfalon.*

versetul 23

Keserítik, lövöldözik

és üldözik a nyilazók.

versetul 24

De fölhúzva marad íja,

megfeszülve karjai,

Jákób Hatalmasának kezétől,

onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától.

versetul 25

Atyád Istenétől, aki segítsen,

a Mindenhatótól, aki áldjon meg

az ég áldásaival onnan felülről,

a lent elterülő mélység áldásaival,

az emlők és az anyaméh áldásaival.

versetul 26

Atyád áldásai meghaladják

az ősi hegyek áldását,

az örök halmok kiességét. <sup>/>
Ez mind szálljon József fejére,

a testvérek közül kiválasztottnak a homlokára.</sup>

versetul 27

Benjámin ragadozó farkas:

reggel zsákmányt eszik,

este pedig prédát oszt.

versetul 28

Ez Izráel tizenkét törzse, és ez az, amit atyjuk mondott nekik, amikor megáldotta őket. Mindegyiket a hozzá illő áldással áldotta meg.

versetul 29

Azután ezt parancsolta nekik: Immár népemhez takaríttatom, temessetek atyáimhoz, abba a barlangba, amely a hettita Efrón mezején van.

versetul 30

Abba a barlangba, amely Kánaán földjén, Mamréval szemben, Makpéla mezején van, amelyet Ábrahám a mezővel együtt megvett a hettita Efróntól, temetésre való örökségül.

versetul 31

Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát. Oda temették Izsákot és feleségét, Rebekát. És oda temettem el Leát is.

versetul 32

A Hét fiaitól megvett tulajdon ez a mező és a rajta levő barlang.

versetul 33

Amikor befejezte Jákób a fiainak adott parancsokat, fölhúzta lábát az ágyra. Azután elhunyt, és népéhez takaríttatott.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50