Mózes első könyve

capitolul 11


Capitole:


versetul 1

Az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde volt.


versetul 2

Mikor azután kelet felől elindultak, Sineár földjén egy síkságot találtak, és ott letelepedtek.


versetul 3

Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük jól ki! A tégla lett nekik kő gyanánt, a szurok pedig habarcs gyanánt.


versetul 4

Ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!


versetul 5

Az Úr pedig leszállt, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet az emberek fiai építettek.


versetul 6

Ezt mondta az Úr: Íme, e nép egy, és az egésznek egy a nyelve, de munkájának ez csak a kezdete. Bizony semmi sem gátolja, hogy véghez vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban.


versetul 7

Nosza, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás beszédét!


versetul 8

Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését.


versetul 9

Azért nevezték azt Bábelnak, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az egész föld színére.


versetul 10

Ez Sém nemzetsége: Sém százesztendős korában nemzette Arpaksadot, két évvel az özönvíz után.


versetul 11

Sém, miután Arpaksadot nemzette, ötszáz esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.


versetul 12

Arpaksad pedig harmincöt esztendős volt, amikor Selahot nemzette.


versetul 13

Arpaksad, miután Selahot nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.


versetul 14

Selah pedig harmincesztendős volt, amikor Hébert nemzette.


versetul 15

Selah, miután Hébert nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.


versetul 16

Héber pedig harmincnégy esztendős volt, amikor Peleget nemzette.


versetul 17

Héber, miután Peleget nemzette, négyszázharminc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.


versetul 18

Peleg pedig harmincesztendős volt, amikor Reút nemzette.


versetul 19

Peleg, miután Reút nemzette, kétszázkilenc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.


versetul 20

Reú pedig harminckét esztendős volt, amikor Szerúgot nemzette.


versetul 21

Reú, miután Szerúgot nemzette, kétszázhét esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.


versetul 22

Szerúg pedig harmincesztendős volt, amikor Náhórt nemzette.


versetul 23

Szerúg, miután Náhórt nemzette, kétszáz esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.


versetul 24

Náhór pedig huszonkilenc esztendős volt, amikor Tárét nemzette.


versetul 25

Náhór, miután Tárét nemzette, száztizenkilenc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.


versetul 26

Táré pedig hetvenesztendős volt, és nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt.


versetul 27

Ez Táré nemzetsége: Táré Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette. Hárán pedig Lótot nemzette.


versetul 28

Hárán pedig meghalt apja, Táré szeme előtt, szülőföldjén, Úr-Kaszdimban.


versetul 29

Abrám és Náhór pedig feleséget vettek maguknak. Abrám feleségének a neve Száraj volt, Náhór feleségének pedig Milká; ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának leánya.


versetul 30

Száraj pedig meddő volt, nem volt gyermeke.


versetul 31

És fogta Táré Abrámot, a fiát és Lótot, Hárán fiát, az unokáját és Szárajt, a menyét, Abrámnak, az ő fiának feleségét, és elindultak együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjenek. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek.


versetul 32

Táré pedig kétszázöt esztendős volt, amikor meghalt Háránban.

Capitole:


Cărți