capitolul 37
Jákób pedig atyja vándorlásának földjén, Kánaán földjén lakott.
Ez Jákób nemzetségének a története: József tizenhét esztendős korában bátyjaival együtt juhokat őrzött, bojtár volt Bilhának és Zilpának, atyja feleségeinek fiai mellett. És József rossz híreket vitt felőlük atyjuknak.
Izráel pedig minden fiánál jobban szerette Józsefet, mivel öregkorában született, és cifra ruhát csináltatott neki.
Mikor bátyjai látták, hogy atyjuk minden testvére közül őt szereti legjobban, meggyűlölték, és egy jó szavuk sem volt hozzá.
És álmot álmodott József, és elbeszélte bátyjainak. Erre azok még inkább gyűlölték őt.
Mert ezt mondta nekik: Hallgassátok meg, kérlek, azt az álmot, amelyet álmodtam!
Íme, kévéket kötöttünk a mezőn, és íme, az én kévém fölkelt és fölállt. A ti kévéitek pedig körülállták, és az én kévém előtt meghajoltak.
Erre azt mondták neki bátyjai: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? S még inkább gyűlölték őt az álmáért és e beszédéért.
Más álmot is álmodott, és azt is elbeszélte a bátyjainak. Ezt mondta: Íme, megint álmot álmodtam: a nap és a hold és tizenegy csillag meghajolt énelőttem.
És elbeszélte ezt atyjának és bátyjainak, de atyja megdorgálta: Milyen álom az, amelyet álmodtál? Vajon elmenjünk-e én és anyád és testvéreid, hogy földig hajoljunk előtted?
Irigykedtek azért reá a bátyjai. Atyja pedig elméjében tartotta ezt a dolgot.
Mikor pedig a bátyjai elmentek Sikembe, hogy atyjuk juhait őrizzék,
ezt mondta Izráel Józsefnek: A bátyáid Sikemben legeltetnek. Gyere, elküldelek téged hozzájuk! Ő pedig felelt: Ímhol vagyok.
És ezt mondta neki atyja: Menj el, nézd meg, hogy s mint vannak bátyáid és a juhok, és hozz hírt nekem. Elküldte tehát őt Hebrón völgyéből, és Sikembe ment.
Mikor a mezőn bolyongott, rátalált egy ember, és megkérdezte őt: Mit keresel?
S ő elmondta: A bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nekem: hol legeltetnek?
Azt felelte az ember: Elmentek innen, mert hallottam, hogy beszélték: „Menjünk Dótánba.” Elment azért József a bátyjai után, és megtalálta őket Dótánban.
Mikor távolról meglátták őt, mielőtt közel ért volna hozzájuk, összebeszéltek, hogy megölik.
Így szóltak egymás között: Íme, itt jön az álomlátó!
Most hát gyertek, öljük meg őt, és vessük valamelyik kútba. Majd azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az álmaiból!
Meghallotta ezt Rúben, és megmentette őt a kezükből. Ezt mondta: Ne üssük agyon!
Majd ezt mondta nekik: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, amely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá! Azért mondta, hogy megszabadítsa őt a kezükből, és visszavihesse atyjához.
Amikor József odaért a bátyjaihoz, letépték a felsőruháját, a cifra ruhát, amely rajta volt.
Megragadták, és belevetették a kútba. A kút pedig üres volt, nem volt benne víz.
Miután leültek kenyeret enni, és fölemelték a szemüket, látták, hogy íme, egy izmáeli karaván jön Gileádból, és tevéik fűszerszámot, balzsamot és mirhát visznek, hogy elvigyék Egyiptomba.
Ekkor Júda azt mondta testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük a testvérünket, és eltitkoljuk az ő vérét?
Gyertek, adjuk el az izmáelieknek, és ne tegyük rá a kezünket, mert testvérünk, vérünkből való ő! És hallgattak rá a testvérei.
Közben a midjáni kereskedők arra mentek. Ekkor fölhúzták Józsefet a kútból, és eladták az izmáelieknek húsz ezüstpénzért. Azok pedig elvitték Egyiptomba.
Rúben pedig visszatért a kúthoz, és íme, József nem volt a kútban, mire megszaggatta ruháit.
Visszatért testvéreihez, és azt mondta: Nincsen meg a gyermek, én most merre menjek?
Akkor vették József felsőruháját, leöltek egy kecskebakot, és belemártották a ruhát a vérbe.
És elküldték a cifra ruhát, és elvitték atyjukhoz, és ezt mondták: Ezt találtuk, fölismered-e, hogy a fiad ruhája, vagy nem?
Ő megismerte azt, és ezt mondta: A fiam felsőruhája ez, fenevad ette meg őt, bizony széjjelszaggatta Józsefet.
És megszaggatta Jákób a ruháit, zsákba öltözött, és sokáig gyászolta a fiát.
Fölkelt valamennyi fia és leánya, hogy vigasztalják őt, de nem akart vigasztalódni, hanem azt mondta: Sírva megyek fiamhoz a sírba. Így siratta őt az atyja.
A midjániak pedig eladták őt Egyiptomba Potifárnak, a fáraó főemberének, a testőrök főhadnagyának.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly