capitolul 43
Az éhség pedig elhatalmasodott az országban.
Mikor fogytán volt az eleség, amelyet Egyiptomból hoztak, így szólt hozzájuk az atyjuk: Menjetek el újból, vegyetek nekünk egy kis eleséget.
Júda így felelt neki: Erősen fogadkozott az a férfi: Színem elé ne kerüljetek, ha nem lesz veletek a testvéretek!
Ha elbocsátod velünk öcsénket, elmegyünk, és veszünk neked eleséget.
Ha pedig nem bocsátod el, nem megyünk, mert az a férfi megmondta nekünk: Színem elé ne kerüljetek, ha a testvéretek nem lesz veletek!
Erre Izráel ezt mondta: Hogy tehettetek ilyen rosszat velem, hogy megmondtátok annak a férfinak, hogy van még egy öcsétek?
Ők így feleltek: Nagyon tudakozódott az a férfi felőlünk és nemzetségünk felől. Megkérdezte: Él-e még az atyátok? Van-e még testvéretek? És mi a kérdései szerint feleltünk neki. Hát tudhattuk-e, hogy azt fogja mondani: Hozzátok ide testvéreteket?
Júda ezt mondta atyjának, Izráelnek: Bocsásd el azt a fiút énvelem. Hadd keljünk útra azonnal, hogy éljünk, és meg ne haljunk, se mi, se te, se gyermekeink.
Én leszek kezes érte, az én kezemből kérd számon. Ha nem hozom vissza, és nem állítom eléd, egész életemben bűnös legyek előtted!
Bizony, ha nem késlekedünk, mostanra már kétszer is megjöhettünk volna.
Erre így szólt nekik Izráel, az atyjuk: Ha csakugyan így kell lennie, akkor ezt tegyétek: vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből az edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfinak: egy kis balzsamot, egy kis mézet, fűszert, mirhát, diót, mandulát.
Pénzt pedig kétszer annyit vigyetek magatokkal, sőt azt a pénzt is vigyétek vissza, amelyet visszahoztatok a zsákjaitok szájában. Talán tévedés történt.
Az öcséteket is vigyétek, keljetek föl, és menjetek vissza ahhoz a férfihoz.
A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfinál, és küldje vissza veletek a másik testvéreteket, Benjámint is. Én pedig, ha megfosztva kell lennem gyermekeimtől, hát legyek megfosztva.
Akkor fogták a férfiak azt az ajándékot és Benjámint, és kétszer annyi pénzt vettek a kezükbe, felkeltek, elmentek Egyiptomba, és megálltak József előtt.
Amint József meglátta velük Benjámint, így szólt a háza felügyelőjének: Vezesd be azokat az embereket a házba, vágj le egy állatot, és készítsd el, mert ezek az emberek ma délben velem ebédelnek.
Az pedig úgy cselekedett, ahogy József parancsolta, és bevezette őket József házába.
Azok az emberek pedig megijedtek, hogy József házába vezették őket, és így szóltak: A pénz miatt hoztak ide, amely a múltkor visszakerült a zsákjainkba; hogy ránk rohanjanak, megtámadjanak, és rabszolgákká tegyenek minket a szamarainkkal együtt.
Odaléptek azért József házának felügyelőjéhez, és így szóltak neki a ház ajtajában:
Kérünk, uram! A múltkor eljöttünk eleséget venni.
És mikor az éjjeli szállásra értünk, és kibontottuk zsákjainkat: íme, mindegyikünk zsákja szájában ott volt a pénzünk hiánytalanul. Ezt most visszahoztuk.
De más pénzt is hoztunk magunkkal eleséget venni. Nem tudjuk, ki tette a pénzünket a zsákjainkba.
Ő így szólt: Legyetek békén, ne féljetek. Istenetek, atyátok Istene adta nektek azt a kincset zsákjaitokba. Pénzetek kezemhez jutott. És kihozta hozzájuk Simeont.
Azután bevezette őket József házába, vizet hozatott, megmosták lábukat, és abrakot is adott szamaraiknak.
Ők pedig előkészítették az ajándékot, mielőtt József délben megjött, mert megértették, hogy ott ebédelnek.
Mikor pedig József hazajött, bevitték neki a házba az ajándékot, amely a kezükben volt, és leborultak előtte a földig.
Ő pedig kérdezősködött az egészségük felől, majd ezt kérdezte: Egészségben van-e a ti öreg atyátok, akiről beszéltetek nekem? Él-e még?
Ők pedig elmondták: Még él, és egészségben van a te szolgád, a mi atyánk. Majd meghajoltak és leborultak előtte.
Mikor fölemelte szemét, és meglátta testvérét, Benjámint, az anyja fiát, így szólt: Ő a ti legkisebb testvéretek, akiről nekem szóltatok? Majd ezt mondta: Az Isten legyen hozzád kegyelmes, fiam!
Akkor elsietett onnan József, mert fellángolt benne a szeretet öccse iránt, és erőt vett rajta a sírás. Bement hát a szobájába, és ott sírt.
Azután megmosta az arcát, és kiment. Uralkodott magán, és ezt mondta: Hozzatok ennivalót.
És előhozták külön neki, őnekik is külön, és az egyiptomiaknak is külön, akik vele ettek. Az egyiptomiak ugyanis nem ehettek együtt a héberekkel, mert utálatos az az egyiptomiak előtt.
Akkor leültek előtte, az elsőszülött az őt illető helyre, majd sorra a többiek, koruk szerint. Az emberek pedig álmélkodva néztek egymásra.
Ő pedig mindenkinek adott a saját asztaláról, és Benjámin része ötször nagyobb volt mindnyájuk részénél. És jóllakván megittasodtak.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly