A zsoltárok
57. zsoltár
1. vers
A karvezetőnek, „Ne rombolj!”; Dávidtól, meghitt ének, amikor Saul elől a barlangba futott.
2. vers
Könyörülj rajtam, Isten, könyörülj rajtam, mert benned rejtőzik el a lelkem, szárnyaidnak árnyékában búvok, míg átvonul a baj;
3. vers
a magasságos Istenhez kiáltok, ahhoz az Istenhez, ki rajtam teljesíti ígéreteit!
4. vers
Aláküld az égből, s megment engemet! Meggyalázta azt, aki rám tátog! (Hangosabban!) Isten elküldi kegyelmét és hűségét.
5. vers
Lelkem oroszlánok között; lángoló emberfiak között fekszem; foguk lándzsa és nyilak, nyelvük éles kard.
6. vers
Emelkedjék az egek fölé, Isten; az egész földön ott van dicsőséged!
7. vers
Lépteimnek hálót vetettek; lelkem le van hajlítva; vermet ástak elém, de beleestek! (Hangosabban!)
8. vers
A szívem felkészült, a szívem felkészült! Hadd énekeljek, hadd muzsikáljak!
9. vers
Ébredj, dicsőségem, ébredj, hárfa, citera: hadd énekeljem meg a hajnalt!
10. vers
Hadd magasztaljalak a népek között, oh Uram, hadd muzsikáljak néked népek között!
11. vers
Mert égig érő nagy a szereteted; a felhőkig ér hűséged!
12. vers
Emelkedjél fel az egek felé, oh Isten; az egész földön ott van dicsőséged!
Könyvek
