Az örömhír Lukács szerint
1. fejezet
1. vers
Miután már sokan fogtak hozzá, hogy a köztünk teljességre jutott eseményeket rendbe szedve elbeszéljék
2. vers
úgy, ahogyan azokat nekünk azok átadták, akik az igének kezdettől fogva szemtanúi és szolgái lettek,
3. vers
jónak láttam én is, ki mindennek eleitől fogva pontosan utánajártam, hogy sorjában leírjam őket neked, igen derék Teofilosz,
4. vers
hogy felismerd ama dolgok bizonyosságát, amelyekre oktattak.
5. vers
Júdea királyának, Heródesnek napjaiban volt egy Zakariás nevű pap, aki Abia napi beosztásában szolgált. Ennek felesége is Áron leányai közül származott, a neve Erzsébet volt.
6. vers
Isten előtt mindketten igazságosak voltak, és feddhetetlenül jártak az Úr összes parancsolataiban és az ő igazságos útjain.
7. vers
Nem volt gyermekük, mivelhogy Erzsébet meddő volt és mind a ketten már élemedett korú emberek voltak.
8. vers
Történt aztán, hogy amikor Zakariás a napi beosztás rendjében az Isten előtt papi tisztjét végezte,
9. vers
a papi szokásnak megfelelően a sorsvetés neki juttatta azt a feladatot, hogy az Úr templomába bemenjen füstölni.
10. vers
A füstölő áldozat órájában, mialatt az egész néptömeg künn imádkozott,
11. vers
történt, hogy az Úrnak angyala a füstölő oltártól jobb kéz felől állva megjelent neki.
12. vers
Zakariást, amikor meglátta őt, nyugtalanság és félelem szállta meg.
13. vers
Ám az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, hiszen könyörgésed meghallgatásra lelt. Feleséged, Erzsébet fiat fog szülni neked, és azt te majd János névvel nevezed.
14. vers
Örömödre és ujjongásodra lesz e gyermek, sőt sokan fognak örülni annak születésén,
15. vers
mert nagy lesz az Úr előtt. Nem fog inni sem bort, sem pálinkát, és már anyja méhétől Szent Szellem fogja betölteni.
16. vers
Izráel fiai közül sokakat fog az Úrhoz, Istenünkhöz téríteni.
17. vers
Ő előtte fog járni Illés szellemével és hatalmával, hogy az atyák szívét a fiakhoz visszatérítse, engedetleneket az igazságosak észjárására hozza, hogy az Úrnak jól fölkészült népet állítson elő.”
18. vers
Zakariás megkérdezte az angyaltól: „Miről tudhatom ezt meg? Hiszen öreg ember vagyok, és feleségem is élemedett korú.”
19. vers
„Én Gábriel vagyok – felelte neki az angyal – az, aki Isten mellett szoktam állni. Azért küldtek el, hogy beszéljek veled, és örömhírül hirdessem ezeket.
20. vers
Hallgatásra leszel azonban ítélve addig a napig, amelyen megtörténnek ezek, nem fogsz tudni szólni amiatt, hogy nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni.”
21. vers
A nép pedig várt Zakariásra, és csodálkozott azon, hogy késik a templomban.
22. vers
Mikor aztán kiment és nem tudott szólani hozzájuk, fölismerték, hogy látomást látott a templomban. Csak integetett nekik, de megmaradt némának.
23. vers
Mikor papi szolgálatának napjai beteltek, elment haza.
24. vers
E napok után felesége, Erzsébet fogant, majd öt hónapra elrejtőzött. Azt mondta:
25. vers
„Így tett velem az Úr azokban a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy gyalázatomat, melyet az emberek között viseltem, levegye rólam.”
26. vers
A hatodik hónapban azután az Isten Galileának egyik városában, melynek neve Názáret, elküldte Gábriel angyalt
27. vers
egy szűzhöz, aki egy – a Dávid házából való József nevű férfinak volt a jegyese. A szűz neve Mária volt.
28. vers
Bement hozzá az angyal és megszólította: „Örülj, kegyelembe fogadott, az Úr van veled.”
29. vers
A leányt azonban megzavarta a szó, de amíg fontolgatta, hogy honnan eredhet a köszöntés,
30. vers
az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Mária, hiszen kegyelmet találtál az Istennél.
31. vers
Lásd, méhedben foganni fogsz, fiat szülsz, és azt a Jézus névvel fogod nevezni.
32. vers
Nagy lesz ő, a Magasságos Fiának nevezik majd, s az Úr, az Isten, neki adja atyjának, Dávidnak trónját,
33. vers
úgyhogy az örök korokon át fog Jákób házán uralkodni, s királyságának nem lesz vége.”
34. vers
„Hogy lehet ez meg – kérdezte Mária az angyaltól –, miután én férfit nem ismerek?”
35. vers
„A Szent Szellem száll reád – felelte neki az angyal –, a Magasságosnak hatalma fogja rád vetni árnyékát, ezért szentnek fogják nevezni szülöttedet, Isten Fiának.
36. vers
Lásd, rokonod, Erzsébet maga is fiúval terhes öregségében és most már hatodik hónapjában van az, akit meddőnek neveznek.
37. vers
Mert nincs olyan dolog, amely Istennél lehetetlen volna.”
38. vers
„Itt van az Úr rabszolgálója – szólt erre Mária. Ahogy mondtad, úgy történjék velem. Ezzel az angyal eltávozott tőle.
39. vers
Ezekben a napokban Mária útnak indult, és nagy sietséggel ment a felvidékre, Júda városába.
40. vers
Ott bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
41. vers
Amikor Erzsébet Mária köszöntését meghallotta, az történt, hogy a magzat repesni kezdett Erzsébet méhében, Erzsébet meg Szent Szellemmel telt meg,
42. vers
és hangos szóval így kiáltott: „Asszonyok áldotta vagy te s áldott a méhed gyümölcse!
43. vers
Honnan ért engem ez a kegyelem, hogy Uramnak anyja jöjjön hozzám?
44. vers
Lásd, amikor köszöntésed hangja fülembe csengett, repesni kezdett a magzat méhemben.
45. vers
Boldog, aki elhitte, hogy eljő beteljesedése mindannak, amit az Úr szólott neki.”
46. vers
Mária így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat!
47. vers
Szellemem ujjongásba tör ki Megmentőmön, Istenemen,
48. vers
hogy rátekintett rabszolgálójának alacsony voltára. Hiszen mostantól fogva minden nemzedék boldognak fog mondani engem.
49. vers
Mert felséges dolgokat tett velem a Hatalmas! Szent az ő neve.
50. vers
Irgalma nemzedékről nemzedékre tart azokon, akik őt félik.
51. vers
Karjával megvalósította hatalmának uralmát. Szétszórta azokat, akiket szívük gondolkodása fennhéjázásra bírt,
52. vers
a hatalom birtokosait trónjukról letaszította, és az alacsonyakat felmagasztalta,
53. vers
éhezőket javakkal töltött meg, és gazdagokat éhesen küldött el.
54. vers
Fölvette szolgájának, Izráelnek gondját,
55. vers
visszaemlékezett Ábrahámnak és magvának ígért örök irgalmasságára, úgy, ahogy arról atyáinkhoz szólott.”
56. vers
Mária mintegy három hónapig maradt Erzsébetnél, azután visszatért.
57. vers
Erzsébet szülésének ideje pedig betelt, és fiat szült.
58. vers
Mikor a környéken lakók és a rokonok meghallották, hogy az Úr milyen nagy irgalommal fordult feléje, vele együtt örvendeztek.
59. vers
A nyolcadik napon aztán eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, atyja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
60. vers
Megszólalt azonban az anyja: „Ne úgy hívjátok! János lesz annak neve.”
61. vers
„Nincs a rokonságban senki, akit e névvel neveznének” – mondták neki –,
62. vers
majd intettek atyjának, hogy vajon minek akarja az nevezni,
63. vers
mire ő egy táblácskát kért, és ezt írta rá: „János a neve.” Mindnyájan elcsodálkoztak.
64. vers
Erre azonnal megnyílt Zakariásnak a szája és nyelve, az Istent áldva beszélni kezdett.
65. vers
A környéken lakókat pedig nagy félelem szállotta meg, Júdea egész fennsíkján mindenfelé szóbeszéd tárgyává lettek mindezek a dolgok.
66. vers
Azok, akik hallották, mind szívükre vették és így szóltak: „Ugyan mivé válik még ez a gyermek? Hisz máris vele van az Úr keze.”
67. vers
Atyja, Zakariás pedig Szent Szellemmel telt meg és prófétaként mondta:
68. vers
„Áldott az Úr, Izráelnek Istene, hogy rátekintett népére, és megváltást szerzett neki,
69. vers
hogy szolgájának, Dávidnak házában megmentő szarvát támasztotta nekünk,
70. vers
annak megfelelően, ahogy azt örökidőktől fogva szóló szent prófétáinak száján át szólotta.
71. vers
Ellenségeinktől menekülést szerzett. Menekülést mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket,
72. vers
hogy így irgalmasságot tegyen atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,
73. vers
arról az esküről, mellyel atyánknak, Ábrahámnak esküdött,
74. vers
hogy miután ellenségeink kezéből kiragad, megadja nekünk, hogy félelem nélkül szolgálhassuk őt.
75. vers
Őelőtte járva minden napunkon jámborságban és igazságosságban.
76. vers
Téged is kisgyermek, a Magasságos prófétájának fognak nevezni, mert az Úr előtt fogsz járni, hogy az ő útjait elkészítsd,
77. vers
hogy a menekülés ismeretét közöld népével, azaz vétkeik elengedését,
78. vers
annak következtében, hogy Istenünk irgalomra gerjedt s ez irgalommal reánk tekintett a magasságból a napfölkelte,
79. vers
hogy a sötétségben és a halál árnyékában ülőket beragyogja, s lábunkat a békesség útjára igazítsa.”
80. vers
A gyermeknek aztán növekedést és erőre jutást adott a szellem, s addig a napig azonban, amelyen Izráelnek bemutatkozott, a pusztában tartózkodott.
Könyvek
