Az örömhír Lukács szerint
capítulo 1
verso 1
Miután már sokan fogtak hozzá, hogy a köztünk teljességre jutott eseményeket rendbe szedve elbeszéljék
verso 2
úgy, ahogyan azokat nekünk azok átadták, akik az igének kezdettől fogva szemtanúi és szolgái lettek,
verso 3
jónak láttam én is, ki mindennek eleitől fogva pontosan utánajártam, hogy sorjában leírjam őket neked, igen derék Teofilosz,
verso 4
hogy felismerd ama dolgok bizonyosságát, amelyekre oktattak.
verso 5
Júdea királyának, Heródesnek napjaiban volt egy Zakariás nevű pap, aki Abia napi beosztásában szolgált. Ennek felesége is Áron leányai közül származott, a neve Erzsébet volt.
verso 6
Isten előtt mindketten igazságosak voltak, és feddhetetlenül jártak az Úr összes parancsolataiban és az ő igazságos útjain.
verso 7
Nem volt gyermekük, mivelhogy Erzsébet meddő volt és mind a ketten már élemedett korú emberek voltak.
verso 8
Történt aztán, hogy amikor Zakariás a napi beosztás rendjében az Isten előtt papi tisztjét végezte,
verso 9
a papi szokásnak megfelelően a sorsvetés neki juttatta azt a feladatot, hogy az Úr templomába bemenjen füstölni.
verso 10
A füstölő áldozat órájában, mialatt az egész néptömeg künn imádkozott,
verso 11
történt, hogy az Úrnak angyala a füstölő oltártól jobb kéz felől állva megjelent neki.
verso 12
Zakariást, amikor meglátta őt, nyugtalanság és félelem szállta meg.
verso 13
Ám az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, hiszen könyörgésed meghallgatásra lelt. Feleséged, Erzsébet fiat fog szülni neked, és azt te majd János névvel nevezed.
verso 14
Örömödre és ujjongásodra lesz e gyermek, sőt sokan fognak örülni annak születésén,
verso 15
mert nagy lesz az Úr előtt. Nem fog inni sem bort, sem pálinkát, és már anyja méhétől Szent Szellem fogja betölteni.
verso 16
Izráel fiai közül sokakat fog az Úrhoz, Istenünkhöz téríteni.
verso 17
Ő előtte fog járni Illés szellemével és hatalmával, hogy az atyák szívét a fiakhoz visszatérítse, engedetleneket az igazságosak észjárására hozza, hogy az Úrnak jól fölkészült népet állítson elő.”
verso 18
Zakariás megkérdezte az angyaltól: „Miről tudhatom ezt meg? Hiszen öreg ember vagyok, és feleségem is élemedett korú.”
verso 19
„Én Gábriel vagyok – felelte neki az angyal – az, aki Isten mellett szoktam állni. Azért küldtek el, hogy beszéljek veled, és örömhírül hirdessem ezeket.
verso 20
Hallgatásra leszel azonban ítélve addig a napig, amelyen megtörténnek ezek, nem fogsz tudni szólni amiatt, hogy nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni.”
verso 21
A nép pedig várt Zakariásra, és csodálkozott azon, hogy késik a templomban.
verso 22
Mikor aztán kiment és nem tudott szólani hozzájuk, fölismerték, hogy látomást látott a templomban. Csak integetett nekik, de megmaradt némának.
verso 23
Mikor papi szolgálatának napjai beteltek, elment haza.
verso 24
E napok után felesége, Erzsébet fogant, majd öt hónapra elrejtőzött. Azt mondta:
verso 25
„Így tett velem az Úr azokban a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy gyalázatomat, melyet az emberek között viseltem, levegye rólam.”
verso 26
A hatodik hónapban azután az Isten Galileának egyik városában, melynek neve Názáret, elküldte Gábriel angyalt
verso 27
egy szűzhöz, aki egy – a Dávid házából való József nevű férfinak volt a jegyese. A szűz neve Mária volt.
verso 28
Bement hozzá az angyal és megszólította: „Örülj, kegyelembe fogadott, az Úr van veled.”
verso 29
A leányt azonban megzavarta a szó, de amíg fontolgatta, hogy honnan eredhet a köszöntés,
verso 30
az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Mária, hiszen kegyelmet találtál az Istennél.
verso 31
Lásd, méhedben foganni fogsz, fiat szülsz, és azt a Jézus névvel fogod nevezni.
verso 32
Nagy lesz ő, a Magasságos Fiának nevezik majd, s az Úr, az Isten, neki adja atyjának, Dávidnak trónját,
verso 33
úgyhogy az örök korokon át fog Jákób házán uralkodni, s királyságának nem lesz vége.”
verso 34
„Hogy lehet ez meg – kérdezte Mária az angyaltól –, miután én férfit nem ismerek?”
verso 35
„A Szent Szellem száll reád – felelte neki az angyal –, a Magasságosnak hatalma fogja rád vetni árnyékát, ezért szentnek fogják nevezni szülöttedet, Isten Fiának.
verso 36
Lásd, rokonod, Erzsébet maga is fiúval terhes öregségében és most már hatodik hónapjában van az, akit meddőnek neveznek.
verso 37
Mert nincs olyan dolog, amely Istennél lehetetlen volna.”
verso 38
„Itt van az Úr rabszolgálója – szólt erre Mária. Ahogy mondtad, úgy történjék velem. Ezzel az angyal eltávozott tőle.
verso 39
Ezekben a napokban Mária útnak indult, és nagy sietséggel ment a felvidékre, Júda városába.
verso 40
Ott bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
verso 41
Amikor Erzsébet Mária köszöntését meghallotta, az történt, hogy a magzat repesni kezdett Erzsébet méhében, Erzsébet meg Szent Szellemmel telt meg,
verso 42
és hangos szóval így kiáltott: „Asszonyok áldotta vagy te s áldott a méhed gyümölcse!
verso 43
Honnan ért engem ez a kegyelem, hogy Uramnak anyja jöjjön hozzám?
verso 44
Lásd, amikor köszöntésed hangja fülembe csengett, repesni kezdett a magzat méhemben.
verso 45
Boldog, aki elhitte, hogy eljő beteljesedése mindannak, amit az Úr szólott neki.”
verso 46
Mária így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat!
verso 47
Szellemem ujjongásba tör ki Megmentőmön, Istenemen,
verso 48
hogy rátekintett rabszolgálójának alacsony voltára. Hiszen mostantól fogva minden nemzedék boldognak fog mondani engem.
verso 49
Mert felséges dolgokat tett velem a Hatalmas! Szent az ő neve.
verso 50
Irgalma nemzedékről nemzedékre tart azokon, akik őt félik.
verso 51
Karjával megvalósította hatalmának uralmát. Szétszórta azokat, akiket szívük gondolkodása fennhéjázásra bírt,
verso 52
a hatalom birtokosait trónjukról letaszította, és az alacsonyakat felmagasztalta,
verso 53
éhezőket javakkal töltött meg, és gazdagokat éhesen küldött el.
verso 54
Fölvette szolgájának, Izráelnek gondját,
verso 55
visszaemlékezett Ábrahámnak és magvának ígért örök irgalmasságára, úgy, ahogy arról atyáinkhoz szólott.”
verso 56
Mária mintegy három hónapig maradt Erzsébetnél, azután visszatért.
verso 57
Erzsébet szülésének ideje pedig betelt, és fiat szült.
verso 58
Mikor a környéken lakók és a rokonok meghallották, hogy az Úr milyen nagy irgalommal fordult feléje, vele együtt örvendeztek.
verso 59
A nyolcadik napon aztán eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, atyja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
verso 60
Megszólalt azonban az anyja: „Ne úgy hívjátok! János lesz annak neve.”
verso 61
„Nincs a rokonságban senki, akit e névvel neveznének” – mondták neki –,
verso 62
majd intettek atyjának, hogy vajon minek akarja az nevezni,
verso 63
mire ő egy táblácskát kért, és ezt írta rá: „János a neve.” Mindnyájan elcsodálkoztak.
verso 64
Erre azonnal megnyílt Zakariásnak a szája és nyelve, az Istent áldva beszélni kezdett.
verso 65
A környéken lakókat pedig nagy félelem szállotta meg, Júdea egész fennsíkján mindenfelé szóbeszéd tárgyává lettek mindezek a dolgok.
verso 66
Azok, akik hallották, mind szívükre vették és így szóltak: „Ugyan mivé válik még ez a gyermek? Hisz máris vele van az Úr keze.”
verso 67
Atyja, Zakariás pedig Szent Szellemmel telt meg és prófétaként mondta:
verso 68
„Áldott az Úr, Izráelnek Istene, hogy rátekintett népére, és megváltást szerzett neki,
verso 69
hogy szolgájának, Dávidnak házában megmentő szarvát támasztotta nekünk,
verso 70
annak megfelelően, ahogy azt örökidőktől fogva szóló szent prófétáinak száján át szólotta.
verso 71
Ellenségeinktől menekülést szerzett. Menekülést mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket,
verso 72
hogy így irgalmasságot tegyen atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,
verso 73
arról az esküről, mellyel atyánknak, Ábrahámnak esküdött,
verso 74
hogy miután ellenségeink kezéből kiragad, megadja nekünk, hogy félelem nélkül szolgálhassuk őt.
verso 75
Őelőtte járva minden napunkon jámborságban és igazságosságban.
verso 76
Téged is kisgyermek, a Magasságos prófétájának fognak nevezni, mert az Úr előtt fogsz járni, hogy az ő útjait elkészítsd,
verso 77
hogy a menekülés ismeretét közöld népével, azaz vétkeik elengedését,
verso 78
annak következtében, hogy Istenünk irgalomra gerjedt s ez irgalommal reánk tekintett a magasságból a napfölkelte,
verso 79
hogy a sötétségben és a halál árnyékában ülőket beragyogja, s lábunkat a békesség útjára igazítsa.”
verso 80
A gyermeknek aztán növekedést és erőre jutást adott a szellem, s addig a napig azonban, amelyen Izráelnek bemutatkozott, a pusztában tartózkodott.
Libros
