Az örömhír Lukács szerint

capítulo 17


Capítulos:


verso 1

Tanítványainak meg ezt mondta: „Elkerülhetetlen, hogy kelepcék ne készüljenek, de jaj annak, aki azokat készíti.


verso 2

Jobb volna az ilyennek, ha malomkővel a nyaka körül a tengerbe dobnák, minthogy e kicsinyek közül egyet tőrbe csaljon.


verso 3

Óvakodjatok tőlük. Ha testvéred vétkezik, dorgáld meg. Ha más felismerésre tér, bocsáss meg neki.


verso 4

Ha egy nap hétszer vétkezik ellened és hétszer tér meg hozzád e szóval: Más felismerésre jutottam! Megbocsáss neki.”


verso 5

„Növeld hitünket” – szóltak az apostolok az Úrnak.


verso 6

Az Úr azonban ezt felelte: „Ha olyan volna a hitetek, mint a mustármag és azt mondanátok ennek az eperfának: Szakadj ki gyökerestül és ültetődjél át a tengerbe, engedelmeskednék nektek.


verso 7

Mondja-e valaki közületek rabszolgájának, amikor az a szántásból vagy legeltetésből hazatér: Jöjj ide hozzám tüstént és dőlj asztalhoz.


verso 8

Ellenkezőleg ezt fogja mondani neki: Készíts valamit, míg eszem és iszom, és azután egyél és igyál te.


verso 9

Vajon megköszöni a rabszolgának, hogy megtette rendelkezéseit?


verso 10

Éppen így ti is, ha mindent megtesztek, amit rendeltek nektek, így szóljatok: Haszontalan rabszolgák vagyunk, annyit tettünk csak, amennyit úgyis tartoztunk megtenni.”


verso 11

Történt, hogy amikor Jeruzsálembe utaztában Szamária és Galilea között ment el,


verso 12

egy faluba tért be, és ott tíz bőrpoklos férfival találkozott. Azok messziről megálltak


verso 13

és emelt hangon kiáltották: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!”


verso 14

Ahogy meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” S az történt, hogy mialatt odamentek, megtisztultak.


verso 15

Közülük azonban az egyik, amikor látta, hogy meggyógyult, Istennek hangos dicséretével az ajkán visszatért,


verso 16

s arcával a lábához esett és hálát adott neki. Ez az ember szamáriai volt.


verso 17

„Hát nem tízen tisztultak meg? – szólalt meg Jézus. – Hol van a kilence?


verso 18

Nem akadt több, aki visszatért volna, hogy Istennek dicsőséget adjon, csak ez az idegen származású?”


verso 19

Azután azt mondta neki: „Kelj fel, eredj el! A hited megmentett.”


verso 20

Mikor a farizeusok azt kérdezték, hogy mikor jön el az Istennek királysága, ily szóval felelt nekik: „Az Istennek királysága nem szemmel láthatóan jön el,


verso 21

nem mondhatják majd azt: Lám itt, vagy amott van. Lássátok, az Isten királysága bennetek van.”


verso 22

Majd tanítványaihoz szólott: „Napok jönnek, amelyeken megkívánjátok, hogy az ember Fiának napjaiból bár egyet is láthassatok, de nem fogtok látni.


verso 23

Akkor ezt fogják majd nektek mondani: Lám ott van! Lám itt van! Ne menjetek el, ne fussatok utána.


verso 24

Mert mint ahogy a felvillanó villámlás egyik aljától a másik aljáig megvilágítja az eget, a maga napján olyan lesz az ember Fia is.


verso 25

Előbb azonban sokat kell szenvednie, kell, hogy ez a nemzedék elvesse őt, mint olyant, aki a próbát nem állja meg.


verso 26

Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.


verso 27

Az emberek ettek, ittak, házasodtak, nőül mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és akkor eljött az özönvíz és mindenkit elveszített.


verso 28

Úgy lesz majd, mint ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, vásároltak, eladtak, ültettek, építettek,


verso 29

de amely napon Lót Szodomából kiment, tűz és kéneső hullott az égből és elveszített mindenkit.


verso 30

Így történik majd azon a napon is, amelyen az embernek Fiáról a lepel lehull.


verso 31

Ha valaki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne szálljon alá, hogy elvigye azt. Úgy tegyen az is, aki a mezőn van, ne térjen vissza.


verso 32

Emlékezzetek Lót feleségére.


verso 33

Aki lelkét megszerezni igyekszik, el fogja veszíteni, – aki el fogja veszíteni lelkét, életre szüli azt.


verso 34

Azt mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyon, az egyiket magukhoz veszik, a másikat elhagyják majd,


verso 35

két asszony őröl egy helyen, az egyiket magukhoz veszik, a másikat elhagyják majd.


verso 36

Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.


verso 37

Ekkor megszólaltak: „Hol lesz ez Uram?” és ő ezt felelte nekik: „Ahol a test lesz, oda gyűlnek majd a saskeselyűk.”

Capítulos:


Libros