Az örömhír Lukács szerint
capítulo 14
verso 1
Történt, hogy amikor egy szombaton a farizeusok egyik elöljárójának házába bement ebédelni, s azok szemmel tartották őt,
verso 2
egyszer csak egy vízkóros emberrel találta magát szemben.
verso 3
Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: „Szabad-e szombaton valakit gyógyítani vagy nem?”
verso 4
Azok hallgattak. Jézus erre kézen fogta a vízkórost, meggyógyította és elküldte,
verso 5
majd így szólt azokhoz: „Ki az, aki ha fia vagy ökre kútba esik, szombatnapon is ki nem húzza azt azonnal?”
verso 6
S azoknak nem volt rá erejük, hogy erre valami feleletet adjanak.
verso 7
Ezután egy példázatot mondott el a meghívottaknak. Megfigyelte ugyanis, hogy hogyan válogatják a főhelyeket.
verso 8
„Ha valaki lakodalomba hívna téged, – mondotta nekik –, ne telepedjél a főhelyre, mert esetleg olyan valakit hívott meg a gazda, aki nálad tiszteletreméltóbb.
verso 9
Ez esetben hozzád lépne az, aki téged is, őt is meghívott és ezt mondaná neked: Adj helyet neki. Akkor aztán szégyenkezve az utolsó helyet kellene elfoglalnod.
verso 10
Hanem ha meghívnak, s te elmégy, dőlj le az utolsó helyre, hogyha belép majd az, aki meghívott téged, így szóljon hozzád: Barátom, eredj feljebb. Akkor dicsőség ér mindazok előtt, akikkel együtt dőltél asztalhoz.
verso 11
Mert azt, aki magát felmagasztalja, le fogják alázni, s azt, aki megalázza magát, felmagasztalják majd.”
verso 12
Szólt azután ahhoz is, aki meghívta őt: „Ha reggelit vagy ebédet adsz, ne hívd meg arra barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, hogy azok esetleg vissza ne hívjanak téged, és ne viszonozzák meghívásodat,
verso 13
hanem ha vendégséget adsz, hívj meg szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat,
verso 14
és boldog leszel, hogy azoknak nincs miből visszafizetniük azt neked. Mert így majd az igazságosak feltámadásakor kapod meg a visszafizetést.”
verso 15
Mikor a vendégek közül valaki meghallotta ezt, így szólott hozzá: „Boldog az, aki az Isten királyságában lakománál fog ülni.”
verso 16
De ő ezt felelte neki: „Egy ember nagy ebédet adott, és sokakat meghívott.
verso 17
Az ebéd órájában azután elküldötte rabszolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, kész már az ebéd.
verso 18
De az elsőtől kezdve mindnyájan mentegetőzni kezdtek. Az első ezt mondta a rabszolgának: Szántóföldet vettem, kénytelen vagyok kimenni, s azt megtekinteni. Kérlek, ments ki engem.
verso 19
Egy másik így szólott: Öt iga ökröt vettem, elmegyek, hogy kipróbáljam őket. Kérlek, ments ki engem.
verso 20
Újra egy másik így szólt: Feleséget vettem és ezért nem mehetek.
verso 21
Mikor a rabszolga visszatért, hírül adta ezeket urának. Erre a gazda haragra lobbant, és így szólt rabszolgájához: Siess, menj el a város tereire és sikátoraira, hozz be ide szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat.
verso 22
Uram – szólt azután a rabszolga –, megtörtént, amit elrendeltél, de még van hely.
verso 23
Eredj ki az utakra, a kerítésekhez – mondta erre az Úr a rabszolgának –, és kényszerítsd bejönni az ott levőket, hogy beteljék a házam.
verso 24
Mert azt mondom nektek, hogy azok közül a meghívottak közül senki meg nem ízleli ebédemet.”
verso 25
Nagy tömeg utazott vele együtt. Jézus megfordult és így szólt hozzájuk:
verso 26
„Ha valaki hozzám akar jönni, de meg nem gyűlöli atyját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, hozzá még a saját lelkét is, nem lehet tanítványom.
verso 27
Aki nem hordja keresztjét, és nem jő utánam, nem lehet tanítványom.
verso 28
Van-e közöttetek egy is, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, s nem számítja ki a költséget, lesz-e annyija, hogy be tudja fejezni?
verso 29
Valamiképpen úgy ne járjon, hogy miután alapot vetett, nincs ereje ahhoz, hogy befejezze, s akik kudarcát észreveszik, mind gúnyolni kezdjék:
verso 30
Ez az ember építkezni kezdett; s nincs ereje arra, hogy befejezze.
verso 31
Vagy van-e egy király is, ki háborúba ereszkedik egy másik királlyal anélkül, hogy leülne előbb, és számot nem vetne azzal, hogy képes lesz-e tízezerrel megtámadni azt, aki húszezerrel jön ellene?
verso 32
Ha nem teszi meg, követeket küld majd, és békét kér, még mikor távol van amaz.
verso 33
Ekképpen, ha közületek valaki búcsút nem mond minden vagyonának, nem lehet tanítványom.
verso 34
Hasznos a só, de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
verso 35
Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas, hanem kivetik. Akinek halló füle van, hallja meg.”
Libros
