Az örömhír Lukács szerint

chapter 14


Chapters:


verse #1

Történt, hogy amikor egy szombaton a farizeusok egyik elöljárójának házába bement ebédelni, s azok szemmel tartották őt,


verse #2

egyszer csak egy vízkóros emberrel találta magát szemben.


verse #3

Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: „Szabad-e szombaton valakit gyógyítani vagy nem?”


verse #4

Azok hallgattak. Jézus erre kézen fogta a vízkórost, meggyógyította és elküldte,


verse #5

majd így szólt azokhoz: „Ki az, aki ha fia vagy ökre kútba esik, szombatnapon is ki nem húzza azt azonnal?”


verse #6

S azoknak nem volt rá erejük, hogy erre valami feleletet adjanak.


verse #7

Ezután egy példázatot mondott el a meghívottaknak. Megfigyelte ugyanis, hogy hogyan válogatják a főhelyeket.


verse #8

„Ha valaki lakodalomba hívna téged, – mondotta nekik –, ne telepedjél a főhelyre, mert esetleg olyan valakit hívott meg a gazda, aki nálad tiszteletreméltóbb.


verse #9

Ez esetben hozzád lépne az, aki téged is, őt is meghívott és ezt mondaná neked: Adj helyet neki. Akkor aztán szégyenkezve az utolsó helyet kellene elfoglalnod.


verse #10

Hanem ha meghívnak, s te elmégy, dőlj le az utolsó helyre, hogyha belép majd az, aki meghívott téged, így szóljon hozzád: Barátom, eredj feljebb. Akkor dicsőség ér mindazok előtt, akikkel együtt dőltél asztalhoz.


verse #11

Mert azt, aki magát felmagasztalja, le fogják alázni, s azt, aki megalázza magát, felmagasztalják majd.”


verse #12

Szólt azután ahhoz is, aki meghívta őt: „Ha reggelit vagy ebédet adsz, ne hívd meg arra barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, hogy azok esetleg vissza ne hívjanak téged, és ne viszonozzák meghívásodat,


verse #13

hanem ha vendégséget adsz, hívj meg szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat,


verse #14

és boldog leszel, hogy azoknak nincs miből visszafizetniük azt neked. Mert így majd az igazságosak feltámadásakor kapod meg a visszafizetést.”


verse #15

Mikor a vendégek közül valaki meghallotta ezt, így szólott hozzá: „Boldog az, aki az Isten királyságában lakománál fog ülni.”


verse #16

De ő ezt felelte neki: „Egy ember nagy ebédet adott, és sokakat meghívott.


verse #17

Az ebéd órájában azután elküldötte rabszolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, kész már az ebéd.


verse #18

De az elsőtől kezdve mindnyájan mentegetőzni kezdtek. Az első ezt mondta a rabszolgának: Szántóföldet vettem, kénytelen vagyok kimenni, s azt megtekinteni. Kérlek, ments ki engem.


verse #19

Egy másik így szólott: Öt iga ökröt vettem, elmegyek, hogy kipróbáljam őket. Kérlek, ments ki engem.


verse #20

Újra egy másik így szólt: Feleséget vettem és ezért nem mehetek.


verse #21

Mikor a rabszolga visszatért, hírül adta ezeket urának. Erre a gazda haragra lobbant, és így szólt rabszolgájához: Siess, menj el a város tereire és sikátoraira, hozz be ide szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat.


verse #22

Uram – szólt azután a rabszolga –, megtörtént, amit elrendeltél, de még van hely.


verse #23

Eredj ki az utakra, a kerítésekhez – mondta erre az Úr a rabszolgának –, és kényszerítsd bejönni az ott levőket, hogy beteljék a házam.


verse #24

Mert azt mondom nektek, hogy azok közül a meghívottak közül senki meg nem ízleli ebédemet.”


verse #25

Nagy tömeg utazott vele együtt. Jézus megfordult és így szólt hozzájuk:


verse #26

„Ha valaki hozzám akar jönni, de meg nem gyűlöli atyját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, hozzá még a saját lelkét is, nem lehet tanítványom.


verse #27

Aki nem hordja keresztjét, és nem jő utánam, nem lehet tanítványom.


verse #28

Van-e közöttetek egy is, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, s nem számítja ki a költséget, lesz-e annyija, hogy be tudja fejezni?


verse #29

Valamiképpen úgy ne járjon, hogy miután alapot vetett, nincs ereje ahhoz, hogy befejezze, s akik kudarcát észreveszik, mind gúnyolni kezdjék:


verse #30

Ez az ember építkezni kezdett; s nincs ereje arra, hogy befejezze.


verse #31

Vagy van-e egy király is, ki háborúba ereszkedik egy másik királlyal anélkül, hogy leülne előbb, és számot nem vetne azzal, hogy képes lesz-e tízezerrel megtámadni azt, aki húszezerrel jön ellene?


verse #32

Ha nem teszi meg, követeket küld majd, és békét kér, még mikor távol van amaz.


verse #33

Ekképpen, ha közületek valaki búcsút nem mond minden vagyonának, nem lehet tanítványom.


verse #34

Hasznos a só, de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?


verse #35

Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas, hanem kivetik. Akinek halló füle van, hallja meg.”

Chapters:


Books