Sámuel első könyve

chapter 1

Chapters:

Volt egy ember az Efraim hegységéről, Ramataim Cófimból való; a neve Elkána. Fia volt Jerochámnak, ez meg Elihunak, ez Tochunak, ez az efrata Cúfnak.

verse #2

Két felesége volt: az egyiknek neve Anna, a másiké Peninna. Peninnának gyermekei voltak, Annának nem voltak gyermekei.

verse #3

Időről-időre föl-fölment az a férfi Siloba, hogy a seregek Jahvéjának hódolatot és áldozatot mutasson be. Ott pedig Eli két fia, Hofni és Fineás voltak Jahve papjai.

verse #4

Amely napon Elkána áldozott, egy-egy részt adott feleségének Peninnának, továbbá minden fiának és lányának;

verse #5

de Annának egy két személyes részt adott, mert Annát – bár Jahve a méhét bezárta – szerette.

verse #6

Vetélytársa azonban igen bosszantotta őt, hogy felharagítsa azért, hogy Jahve bezárta méhét

verse #7

s valahányszor csak fölment Jahve házába, évről-évre így tett vele, így bosszantotta őt úgy, hogy az sírt és nem evett.

verse #8

Miért sírsz, és miért nem eszel? Kérdezte tőle a férje, Elkána. Mi baj nyomja szívedet? Tíz fiúnál nem vagyok-e jobb én neked?

verse #9

Miután Silóban Anna evett és ivott, fölkelt utána és mialatt Éli ott ült egy széken Jahve templomának ajtajánál,

verse #10

keserű lélekkel imádkozott Jahvéhoz és nagyon sírt

verse #11

és következő fogadást tette: Seregek Jahvéja! Ha rá akarnál tekinteni szolgálóleányod nyomorúságára és megemlékeznél róla! Ha nem felejtenéd el szolgálóleányodat és adnál szolgálódnak férfi magot: odaadnám azt Jahvénak életének teljes idejére, úgyhogy olló nem érintené fejét!

verse #12

És miközben mindig erősebben imádkozott Jahvéhoz, történt, hogy Éli megfigyelte a száját.

verse #13

Anna pedig csak a szívével imádkozott; ajka mozgott, de hangját nem lehetett hallani, úgyhogy Éli részegnek gondolta. –

verse #14

Meddig mutogatod itt a részegségedet? – kérdezte tőle Éli. – Vesd el már mámorodat! (vagy: józanodjál már ki a bor gőzéből! (mámorából)) –

verse #15

Nem úgy van Uram – felelt rá Anna – Kemény nyomás alatt van a szellemem; bort és pálinkát nem ittam! Lelkemet öntöttem ki Jahve előtt!

verse #16

Ne nézd a te szolgálódat Beliál leányának! Mert csak a nagy eltűnődésben és a bosszúság miatt szóltam idáig!

verse #17

Eredj el békességgel! – felelt rá Eli. – Izráel Istene meg fogja adni kérésedet, amit Tőle kértél, – meg fogja adni.

verse #18

Bár kegyelmet találna szemedben a te cseléded – szólt az asszony; azzal útjára ment. Aztán evett s arca egészen megváltozott.

verse #19

Másnap korán keltek, hódolatot mutattak be Jahvénak, aztán visszatértek hazájukba, Rámába. Elkána aztán ismeré a feleségét, Annát, Jahve pedig megemlékezett róla.

verse #20

Amikor eljött az ideje, Anna teherbe esett, aztán fiat szült, s azt Sámuelnek nevezte, mert Jahvétől kérte őt el.

verse #21

Később újra fölment az az ember, Elkána, egész házanépével együtt, hogy Jahvénak áldozzék, megadja évi áldozatát és fogadalmát;

verse #22

Anna azonban nem ment föl, hanem azt mondta a férjének: csak amikor elválasztom a gyermeket, akkor viszem el, hogy Jahve előtt megjelenjék, hogy örökre ott lakjék!

verse #23

Tedd, amit jónak látsz! – mondta neki a férje, Elkána. – Maradj vissza, míg elválasztod őt; csak Jahve váltsa be szavát. Így hát visszamaradt az asszony és szoptatta fiát, míg csak el nem választotta őt.

verse #24

Mihelyt elválasztotta azonban, fölvitte őt magával három tulokkal, egy efa liszttel és egy tömlő borral: bevitte őt Silóba, Jahve házába, mikor a fiú még gyermek volt.

verse #25

Mikor megölték a tulkot és bevitték a gyermeket Elihez,

verse #26

az asszony szólt: Kérlek uram, ahogy a te lelked él, én vagyok az az asszony, aki itt melletted állott, hogy Jahvéhoz imádkozzék.

verse #27

Ezért a fiúért imádkoztam, s Jahve megadta kérésemet, melyet tőle kértem.

verse #28

Most hát én is Jahvénak engedem át; ameddig él, legyen Jahvénak odaadva! Aztán imádták Jahvét.