János második levele

chapter 1


verse #1

A presbiter ír a kiválasztott úrnőnek és gyermekeinek, kiket igazán szeretek, éspedig nem én egyedül, hanem mindazok, akik megismerték az igazságot,


verse #2

szeretünk az igazságért, mely bennünk marad és örökké velünk lesz.


verse #3

Kegyelem, irgalom, békesség lesznek velünk, melyek az Atya, az Isten mellől és az Atya Fia, a Krisztus Jézus mellől szállnak alá igazsággal és szeretettel.


verse #4

Nagyon megörültem, hogy gyermekeid közül olya­nokra leltem, akik az igazságban járnak, ahogyan erre rendelkezést kaptunk az Atyánál.


verse #5

Most azután arra kérlek, úrnőm, nem mintha új rendelkezést írnék neked, ellenkezőleg, kezdettől fogva kaptuk azt a rendelkezést, hogy szeressük egymást.


verse #6

S a szeretet abban áll, hogy rendelkezései szerint járjunk. A rendelkezés pedig, melyet kezdettől fogva hallottatok, azt mondja, hogy benne járjatok.


verse #7

Mert sok tévelyítő ment szét a világba, kik nem vallják a Krisztus Jézust, aki húsban jött el. Ez a téve­lyítő, és az antikrisztus.


verse #8

Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsétek, amit mi munkáltunk, hanem teljes bért kapjatok.


verse #9

Senkinél sincs ott az Isten, aki továbbmegy, és nem marad meg a Krisztus tudományában. Annál, aki megmarad a tudományban, ott van az Atya is, a Fiú is.


verse #10

Ha valaki hozzátok megy, és nem viszi ezt a tudo­mányt, ne fogadjátok azt házatokba, örömkívánással se köszöntsétek.


verse #11

Mert ha valaki köszönti őt, közösséget vállal annak rossz tetteivel.


verse #12

Bár sok mondanivalóm volna nektek, nem akartam azt hártyán és tintával elintézni, hanem az a reményem, hogy ott leszek nálatok, és szemtől-szembe beszélhetünk, hogy örömünk teljessé váljék.


verse #13

Köszöntenek téged kiválasztott nőtestvérednek gyermekei.

Chapters:


Books