Jelenések könyve

chapter 1


Chapters:


verse #1

A Krisztus Jézus lelepleződése, Isten ajándékozta meg vele, hogy rabszolgáinak megmutassa azokat a dolgokat, melyeknek sietve meg kell történniük. Jelképekbe öltöztette, és úgy küldte el angyalán keresztül rabszolgájának, Jánosnak,


verse #2

aki tanúságot tett az Isten igéje mellett, a Krisztus Jézus bizonyságtétele mellett, s mind amellett, amiket csak látott.


verse #3

Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják a prófétálás szavait és megőrzik a benne megírtakat. Mert közel van az idő.


verse #4

János az Ázsiában levő hét eklézsiának. Kegyelem és békesség szálljon rátok attól, aki van, volt és eljövendő, továbbá a trón előtt levő hét Szellemtől


verse #5

és a Krisztus Jézustól, arra hű tanútól, ki a holtak közt az elsőszülött, a föld királyainak fejedelme, ő minket szeretett, vétkeink­ből vérével feloldott,


verse #6

s Istene és Atyja számára király­ságot és papokat csinált belőlünk. Övé legyen hát a dicsőség és az uralom az örök korok korain át. Ámen.


verse #7

Íme jön a felhőkkel, meg fogja őt látni minden szem, azok is, akik átszegezték őt, és gyászt ül miatta a föld minden törzse. Úgy lesz. Ámen.


verse #8

Én vagyok az Alfa és az Omega – így szól az Úr, az Isten, aki van, volt és eljövendő, a mindeneken uralkodó (a Mindenható).


verse #9

Én, János, testvéretek a Jézusban való szoron­gattatásban, királyságban és kitartásban, közösségben vagyok veletek, az Isten igéjéért (igéje miatt) és a Jézus bizonyságtételéért (bizonyságtétele miatt) a Patmosznak nevezett szigetre kerültem.


verse #10

Szellemben eljutottam az Úr napjára, és akkor a hátam mögül erős hangot hallottam, mintha kürt harsogna,


verse #11

s az a hang azt mondotta: „Írd könyvbe amit látsz, és küldd el a hét eklézsiának Efézusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatírába, Szárdeszbe, Filadel­fiába és Laodiceába.”


verse #12

Ekkor megfordultam, hogy lássam azt, akinek hangja szólt hozzám, s mikor megfor­dultam, hét arany mécslábat láttam.


verse #13

A mécslábak között valakit láttam, aki ember fiához hasonlított. Sarkig érő ruhába volt öltözve, a mellén aranyöv övezte,


verse #14

feje és haja fehér volt, mint a fehér gyapjú (és a hó),


verse #15

szeme mintha tűzláng lett volna, lába kemencében olvasztott libanoni érchez hasonlított, hangja mintha víztömeg zúgása lett volna,


verse #16

jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles pallos jött elő. A látvány olyan ragyogó volt, mint mikor a nap teljes hatalmával fénylik.


verse #17

Mikor megláttam őt, úgy estem lábához, mintha halott volnék, de ő rám helyezte jobb kezét és így szólt: „Ne félj! Én vagyok az Első, az Utolsó


verse #18

és az Élő. Holttá lettem, de íme élek az örök korokon át. Nálam vannak a halálnak és a láthatatlan országnak kulcsai.


verse #19

Írd meg, amiket láttál, amik vannak, és amiknek ezek után kell bekövetkezniük,


verse #20

a hét csillag titkát, melyeket jobbomban láttál, meg a hét arany mécslábat. A hét csillag a hét eklézsia angyala, és a hét mécsláb a hét eklézsia.”

Chapters:


Books