Jelenések könyve

chapter 11


Chapters:


verse #1

Ekkor egy mérővesszőhöz hasonló nádszálat adtak nekem, és azt mondták: „Kelj fel és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és azokat, akik abban leborulnak.


verse #2

De a templom külső udvarát hagyd ki, ne mérd meg, mert az a nemzeteknek adatott, akik a szent várost negyvenkét hónapon át tapodni fogják.


verse #3

Két tanúbizonyságomnak azonban azt a megbízást fogom adni, hogy ezerkétszázhatvan napon át zsákba öltözötten prófétáljanak.”


verse #4

Ők ama két olajfa és az a két mécsláb, kik a föld Ura előtt állnak.


verse #5

Ha valaki ártani akar nekik, tűz jön ki szájukból és megemészti ellensé­geiket. Ha valaki ártani akar nekik, így kell annak megö­letnie.


verse #6

Hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy prófétálásuk napjai alatt ne essék az eső, és felhatal­mazásuk szól a vizekre is, hogy vérré változtassák azokat, és arra is, hogy a földet akármilyen csapással annyiszor verjék meg, ahányszor akarják.


verse #7

Ha azután tanúságtételük végéhez ér, a feneketlen mélységből feljövő fenevad harcot indít ellenük, legyőzi és megöli őket.


verse #8

Holttestük ott lesz ama nagy város piacán, melyet szellemileg Szodomának és Egyiptomnak hívnak, ahol Urukat is megfeszítették.


verse #9

A népekből, nyelvekből, törzsekből és nemzetekből oda­sereglők három és fél napon át nézik holttestüket, és azt nem engedik sírba tenni.


verse #10

A földön lakók örülnek és vigadnak miattuk, és ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta kínozta a földön lakókat.


verse #11

Három és fél nap elmúltával azonban Istenből élet szelleme szállt beléjük, ők lábra álltak, és nagy félelem szállt azokra, akik szemlélték őket.


verse #12

Ők pedig hangos szózatot hallottak az égből, mely ezt mondta nekik: „Jöjjetek fel ide!” S felhőben felmentek az égbe, ellenségeik meg figyelték őket.


verse #13

Ugyanabban az órában nagy rengés támadt, a város tizedrésze leomlott, s a rengésben hétezer emberi név megöletett, a többiek pedig a félelemtől betelten, dicső­séget adtak a menny Istenének.


verse #14

A második jaj tova­ment. Íme a harmadik jaj sietve jön.


verse #15

Kürtölt a hetedik angyal és hangos szózatok tá­madtak a mennyben, melyek ezt mondták: „Urunké lett a világ királysága és az Ő Felkentjéé. (És) Uralkodni fog az örök korok korain át.”


verse #16

Ekkor a huszonnégy vén, aki(k) Isten előtt trónján (trónjaikon) ül(nek), Isten előtt arcra borult(ak) s imádattal ezt mondta (mondták):


verse #17

„Hálát adunk neked, Urunk, Isten, te mindeneken uralkodó, ki vagy, ki voltál, hogy most magadhoz vetted a te nagy hatalmadat és királyságra léptél.


verse #18

Megha­ragudtak a nemzetek, de aztán eljött a te haragod és a holtak ideje arra, hogy megítéltessenek, arra is, hogy rabszolgáidnak, a prófétáknak, a szenteknek és a te nevedet félőknek, kicsiknek és nagyoknak megadd bérüket, és hogy megrontsd a föld megrontóit.”


verse #19

Erre megnyílt az Isten temploma a mennyben, és templomában láthatóvá lett a szövetség ládája. Villám­lások, szózatok, mennydörgések, rengés és nagy kőeső támadt.

Chapters:


Books