chapter 1
Jójákim, Juda királya uralkodásának harmadik esztendejében kivonult Bábel királya, Nabukodonozor Jeruzsálem ellen és azt szorongatta.
Az Isten kezébe is adta Juda királyát, Jójákimot és háza eszközeinek egy részét; ő meg elvitte azokat a saját istenének kincsesházába.
Azt mondta továbbá a király Asperának, kamarásai nagyjának, hogy vitessen a királyi magból és az előkelők közül oly gyermekeket el,
akiknek nincs semmi hiba, akik szép külsejűek, minden bölcsességben okosak, ismeretben jártasak, tudományt értők, kikben képesség lesz arra, hogy a király palotájában álljanak, hogy könyveket és a kaldeusok tudományát tanulhassák.
A királyi ételekből s lakomáinak italából napi adagot utalt ki nekik a király, hogy három évig neveljék őket s annak végén a király előtt állhassanak.
Köztük voltak a Juda fiai közül való Dániel, Chananját, Misáél és Azarjá.
A kamarások fejedelme neveket adott nekik: Dánielnek Baltazárt, Chananjának Sadrakhot, Misáélnek Mésakhot, Azarjának Abednégót.
Dániel pedig föltette szívére, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és borával, amelyből iszik; kérte hát a kamarások fejedelmétől, hogy ne kelljen magát beszennyeznie.
Isten ugyanis kegyelemre és irgalomra méltatta Dánielt a kamarások fejedelme előtt.
De a kamarások fejedelme így szólt Dánielnek: Félek uramtól, a királytól, ki meghatározta ételeteket és italotokat, miért lássa orcátokat silányabbnak, mint a korotokbeli ifjaknak arcát, hogy ily tettekkel terheljétek meg fejemet a király előtt.
Dániel ekkor Melcárral beszélt, akit a kamarások fejedelme Dániel, Chananjá, Misáél és Azarjá fölé rendelt:
Tégy próbát tíz napon át szolgáiddal úgy, hogy csak veteményfélét adjanak ennünk és vizet innunk;
akkor aztán tarts szemlét a mi ábrázatunkon s amaz ifjak ábrázatán, akik a király ételéből esznek s aszerint, amit látsz, cselekedjél szolgáiddal!
Az hallgatott rájuk e dologban s tíz napi próbára vetette őket.
S tíz nap elteltével szebb külsejűeknek s kövérebb testűeknek látszottak, mint mind azok az ifjak, akik a király ételéből ettek.
Ekkor aztán Melcár megszüntette étel és boradagjukat s veteményfélét adott nekik enni.
Ezeknek az ifjaknak aztán, mind a négyőjüknek az Isten tudást és okosságot adott minden könyvhöz, továbbá bölcsességet; Dániel pedig értett mindenféle látomást és álmot.
Amikor elteltek a napok, amelyeket a király arra kijelölt, hogy eléje vezessék őket, a kamarások fejedelme bevitte őket Nabukodonozor elé s
a király beszélt velük; de Dánielhez, Chananjához, Misáélhez és Azarjához hasonlót egyet sem talált közöttük; úgyhogy azontúl a király előtt állottak.
S minden esetben, amikor a király valamit kérdezett tőlük, amihez belátás, bölcsesség kellett, egész királyságában minden írástudót és jóst tízszeresen felülmúltak.
Dániel megérte Kóres király első esztendejét.