chapter 1
Ahasvérós napjaiban történt… ez az az Ahasvérós, aki Indiától Kusig uralkodott.
ezekben a napokban, mikor a király Szuszán várában levő királyi székén ült…
uralkodásának harmadik esztendejében összes fejedelmeinek és szolgáinak lakomát rendezett.
úgyhogy a perzsák és médek hadereje, az előkelők, a tartományok fejedelmei eléje gyűltek, mikor is sok napon át, száznyolcvan napig mutogatta nekik dicsőséges királyságának gazdagságát és nagyságának díszes értékeit.
mikor ezek a napok elteltek, a király a Szuszán várában található egész népnek, nagynak is, kicsinynek is hét napos lakomát rendezett a királyi palota kertes udvarában.
Fehér pamutvászon és kék bíbor sátrak voltak alabástrom oszlopokon és ezüst karikákon bisszus és piros bársony kötelekkel kifeszítve; arany és ezüst ágyak voltak a zöld márvány és alabástromtáblás mozaikpadlón.
ivásra különböző alakú arany edények szolgáltak,
a királyi bor bőségben volt, a király bőkezűségének megfelelően. az ivás a rendelkezés szerint kényszer nélkül történt, mert a király így rendelte el palotájának minden előljárója számára, hogy tudniillik minden egyes embernek tetszése szerint cselekedjenek.
Vásti királyasszony is lakomát rendezett a nőknek Ahasvérós királynak királyi palotájában.
a hetedik napon, amikor a király szívében a bortól jókedv támadt, azt mondta annak a hét kamarásnak, akik Ahasvérós király színe előtt teljesítettek szolgálatot, Mehumának, Bizettának, Charbonának, Bigtának, Abagtának, Zétárnak és Karkásznak, hogy hozzák elő Vásti királynét a király elé
királyi koronával, hogy a népeknek és a fejedelmeknek megmutassa szépségét, mert szép arca volt.
Vásti királyasszony vonakodott, hogy a király szavára, melyet a kamarások közvetítettek odamenjen; a király pedig nagy haragra gyulladt ellene.
A király ekkor azokhoz a bölcsekhez fordult szavával, kik az időalkalmaknak ismerői voltak, mert úgy volt szokás, hogy a király dolgát azoknak mind eléje terjesszék, akik a törvény és peres eljárások ismerői voltak:
Hozzá legközelebb állók voltak: Karsöná, Sétár, Admátá, Tarsis, Meresz, Marszöná, Mömukhán, a perzsák és médek hét fejedelme, kik a király orcáját láthatták s kik a királyságban az első helyet foglalták el.
A törvény szerint – szólott a király – mit kell csinálni Vásti királyné asszonnyal amiatt, hogy nem tette meg Ahasvérós király szavát, melyet a kamarások közvetítettek neki?
ekkor Mömukán így szólott a király és a fejedelmek előtt: nem csak a király ellen vétkezett a királynéasszony hanem az összes fejedelmek és az összes népek ellen is, kik Ahasvérós király valamennyi tartományában laknak,
hiszen a királyné dolga el fog jutni valamennyi asszonyhoz, hogy szemökben aztán megvetetté váljék az uruk, amikor elbeszélik, hogy Ahasvérós király megmondta, hogy vezessék elő Vásti királyasszonyt, de az nem jött el.
Még ma erről fognak beszélni Perzsia és Média fejedelemasszonyai, kik hallották a királyné szavát a király valamennyi fejedelme előtt és lesz elég megvetés és harag!
Ha jónak látja a király, királyi szó menjen ki előle és írassék a perzsák és médek törvényébe, úgyhogy ne lehessen megszegni, hogy Vásti ne jöhessen Ahasvérós király elé s királyságát a király adja egy társának, aki nálánál jobb!
Ha aztán közhírré teszik a király rendeletét, melyet egész királyságára nézve alkot, hiszen nagy az: az összes asszonyok meg fogják becsülni férjüket nagytól a kicsinyig!
A dolog jónak látszott a király és a vele dőzsölő fejedelmek szemében, úgyhogy a király Mömukán szava szerint cselekedett,
Leveleket küldött hát a király minden tartományába, minden tartományba annak a népnek írásán és minden néphez annak a népnek a nyelvén, hogy minden férfi úr legyen a maga házában és saját kedve szerint beszélhessen. (?)