chapter 7
Mikor a király és Hámán bementek, hogy Eszter királynénál lakomázzanak,
a király aznap is másodízben megkérdezte Esztert a boriváskor: mi a kérésed, Eszter királyné? megadatik néked! és mi a kívánságod? a királyság feléig teljesítve lesz!
Eszter királyné megadta a feleletet: ha kegyelmet találtam szemedben oh király – szólott – és ha jó a királynak, kérésemre adassék nekem a lelkem s kívánságomra a népem!
mert eladtak engem s népemet, hogy kiírtsanak, meggyilkoljanak s elveszítsenek! ha csak rabszolgákul s rabszolgálókul adtak volna minket el, hallgatnék, mert a mi bajunk nem érne fel a király zaklatásával.
Akkor Ahasvérós király így szólott Eszterhez: ki az és hol van az, aki szívét ilyen cselekvések tervével töltötte be?!
Szólott Eszter: a mi szorongatónk és ellenségünk ez a gonosz Hámán!
A király lángoló haraggal fölkelt az ivástól és a palota kertjébe ment; Hámán pedig felállott, hogy Eszter királynétól könyörögje ki a lelkét, mert látta, hogy a király részéről elvégezett dolog, hogy a veszedelem rácsap.
mikor a király a kertből visszatért az ivóházba és Hámánt arra a kerevetre borulva találta, amelyen Eszter volt, így szólott a király: hát még erőszakot is elkövet a királynén nálam az én házamban?! Ahogy e szó elhagyta a király száját, Hámán arcát lefödték,
ekkor a király jelenlétében megszólalt Charbona, az egyik kamarás: már áll is a fa Hámán házában ötven sing magosan, melyet Hámán Mardókeusnak készíttetett, ki pedig a királynak javára szólt! szólt a király: akasszátok fel rá!
föl is akasztották Hámánt arra a fára, melyet Mardókeusnak állíttatott s a király haragja alább hagyott.