chapter 1
A presbiter a szeretett Gájusznak, akit igazán szeretek.
Szeretett testvérem, azért esdekelek, hogy minden tekintetben jól menjen sorod és egészséges légy, mint ahogy lelkednek is jól megy a sora.
Mert igen nagy volt az örömöm, mikor testvérek érkeztek és tanúságot tettek az igaz voltod mellett, amellett, hogy az igazságban jársz.
Nem lehet annál nagyobb örömöm, mint ha hallom, hogy gyermekeim az igazságban járnak.
Szeretett testvérem, hűségesen cselekszel abban, amit a testvérek irányában teszel, éspedig vendégek iránt,
kik az eklézsia előtt tanúskodtak szeretetedről. Nemesen fogsz cselekedni, ha őket Istenhez méltóan indítod útnak.
Hisz ezért a Névért indultak vándorútra, s a pogányoktól semmit sem fogadtak el.
Az ilyeneket tartozunk befogadni, hogy az igazság munkatársaivá lehessünk.
Írtam valamit az eklézsiának, ám Diotrefész, akinek kedves az első helyen levés közöttük, nem fogad el minket.
Ezért, ha elmennék, emlékeztetem majd őt tetteire, melyek mellett rossz szavakat suttog ellenünk, sőt nem elégszik meg ezzel, még a testvéreket sem fogadja el, és akik akarnák ezt tenni, azokat meggátolja, és az eklézsiából kiveti.
Szeretett testvérem, ne utánozd a gonoszt, hanem a jót. Aki jót cselekszik, Istenből való, aki gonoszt cselekszik, az sohasem látta meg az Istent.
Demetriosz mellett mindenki tanúságot tesz, még maga az igazság is, mi is tanúságot teszünk, és te tudod, hogy tanúságtételünk igaz.
Sok írnivalóm volna neked, de nem akarom tintával, tollal megírni neked.
Remélem, hogy hamarosan megláthatlak, és szemtől-szembe beszélhetünk.
Békesség legyen veled! Köszöntenek téged a barátok. Köszöntsd név szerint a barátokat!