Sámuel második könyve

chapter 1


Chapters:


verse #1

Saul halála után történt, hogy amikor Dávid visszatért az amálekiek veréséből, és Dávid már két nap óta ült Ciklágban.


verse #2

A harmadik napon egyszer csak egy férfi jött Saultól a táborból, megszaggatott ruhával, a fején porral. Amikor Dávidhoz ért, a földre esett és meghajtotta magát.


verse #3

Honnan jössz? – kérdezte tőle Dávid. – Izrael táborából menekültem! – felelte neki.


verse #4

Jelentsd meg nekem, mi történt ott! – mondta neki Dávid. Az elmondta, hogy a nép elmenekült a csatából, sokan el is estek és meghaltak a népből, Saul és fia Jonatán halottak.


verse #5

Dávid ekkor megkérdezte a neki jelentést tevő legénytől: Hogy tudtad meg, hogy Saul és fia Jonatán halottak?


verse #6

Erre így szólt a legény, ki a jelentést tette neki: Úgy véletlenül a Gilboa hegyére jutottam és Sault a dárdájára hajolva találtam; szekerek és lovasok voltak szorosan nyomában.


verse #7

Hátrafordult, s amikor meglátott engem, rám kiáltott; én azt feleltem: Itt vagyok!


verse #8

Ki vagy? Kérdezte tőlem. Én azt feleltem: amáleki vagyok.


verse #9

Állj ide hozzám! – szólott – és ölj meg engem, mert görcs fogott meg, s mert a lelkem még bennem van!


verse #10

Ekkor mellé álltam s megöltem őt, mert tudtam, hogy elestét nem fogja túlélni. Aztán fogtam a koronát, amely a fején volt s a karperecet, amely karján volt és elhoztam őket ide uramhoz.


verse #11

Ekkor Dávid fogta ruháit és szétszakította őket, s úgy tettek a vele levő férfiak is mind.


verse #12

A mellüket verték, sírtak és estélig böjtöltek Saulért és fiáért Jonatánért, Jahve népéért és Izrael házáért, hogy kard ejtette el őket.


verse #13

Dávid aztán megkérdezte a legényt, aki a jelentést tette neki: Honnét való vagy? – Jövevény amáleki ember fia vagyok – felelte az.


verse #14

Aztán így szólt hozzá Dávid: Hogy van, hogy nem féltél kezedet kinyújtani s Jahve fölkentjét megölni?


verse #15

Aztán odakiáltott Dávid a legények közül egyet: Menj oda, üsd le! – mondta. S az leütötte, úgyhogy meghalt.


verse #16

Majd ezt mondta neki Dávid: Véred a fejedre szálljon! Hiszen szájad mondta ki felőled az ítéletet: Én öltem meg Jahve fölkentjét!


verse #17

Saulra és fiára, Jonatánra Dávid a következő sirató dalt költötte;


verse #18

megparancsolva, hogy azt Júda fiainak tanítsák meg. Az íj dal írva található az Egyenesek könyvében.


verse #19

Oh, Izrael! Ékességed átszúrva fekszik a magaslatokon! Hogy estek el az erős vitézek.


verse #20

Ne vigyetek hírül Gátba, ne mondjatok róla örömhírt Askelon utcáin, hogy a filiszteus lányok ne örüljenek, hogy a körülmetéletlenek lányai ne ujjongjanak!


verse #21

Gilboa hegyei, harmat, eső ne hulljanak rátok, ti áldozatadó mezők. Hisz ott bántak megvetően a vitézek pajzsával, Saul pajzsával, mintha nem kenték volna fel olajjal!


verse #22

Elesettek vérétől, hősök kövérétől nem hátrált meg Jonatán íja, nem fordult vissza Saul kardja üresen.


verse #23

Saul és Jonatán szerették egymást, kedvesek voltak egymásnak életükben; halálukban nem váltak el, könnyebbek voltak a sasoknál, erősebbek az oroszlánoknál.


verse #24

Izrael leányai! Sirassátok meg Sault, ki karmazsinba öltöztetett titeket vigasságokra, ki arany ékességet rakott ruhátokra!


verse #25

Hogy estek el a hősök csata közben, Jonatánt átszúrták magaslataidon.


verse #26

Jaj nekem miattad én testvérem, Jonatán! Igen kedves voltál nekem! Szereteted a nők szerelménél csodálatosabb volt nékem!


verse #27

Hogy estek el a vitézek. Elvesztek a harc szerei!

Chapters:


Books