chapter 22
Dávid Jahvénak a következő ének szavait mondotta el, amikor Jahve őt összes ellenségei markából és Saul markából megszabadította.
Jahve, én kőszálam, én erősségem, én szabadítóm!
Isten kősziklám, benne rejtezkedem, pajzsom, szabadulásomnak szarva, menedékem, és szabadítóm: erőszakosságból Te szabadítasz meg.
Hadd hívjam őt, aki magasztalandó, Jahvét. Így szabadulok meg ellenségeimtől,
mert halál hullámai vettek körül engem, Beliál árjai törtek rám.
Seol kötelei fogtak körül, halálos kelepcék állottak elém.
Szorultságomban Jahvéhoz kiáltottam, Istent hívtam, s ő templomából meghallotta szómat, segélykiáltásom behatolt fülébe.
Ekkor megrázkódott, megingott a föld, az égnek alapjai reszkettek, megrázkódtak, hogy haragra gyulladt.
Orrából füst szállott föl, a szájából jövő tűz emésztett, izzó szenek égetve szálltak ki belőle.
Lehajlította az eget és leszállott. Sötétség volt lába alatt.
Kerubra ült és úgy repült, szélnek szárnyán lett láthatóvá.
Sötétségbe burkolózott, mint egy kunyhóba, sötét vize, fürtös felhőkbe.
Az előtte jövő fényben izzó kövek égtek.
Jahve mennydörgött az égből, a Magasságos kieresztette hangját.
Kilőtte nyilait és szétszórta őket, villámait, összebonyolítva őket.
Ekkor előtűntek a tengerfenekek, feltárultak a kerekség alapjai, ahogy Jahve rájuk kiáltott, ahogy haragjának szele rájuk lehelt.
Lenyúlt a magasból, s megragadott engem, s kihúzott a sok vizekből.
Megmentett erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, hisz azok erősebbek voltak nálam.
Nekem estek szerencsétlenségem napján, de Jahve lett támaszommá.
Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködött bennem.
Igazságosságomat viszonozta Jahve, kezem tisztaságát fizette vissza.
mert Jahve útjait megőriztem, Istenemtől el nem vetemültem.
Hisz előttem van minden ítélete, s törvényeitől el nem távolodtam.
Tökéletes voltam hozzá, s őrizkedtem bűnömből.
Így hát igazságosságomhoz képest fizetett nekem, aszerint, ahogy tisztaságomat látta.
A kegyessel kegyesen bánsz, a tökéletes hőshöz tökéletes vagy.
A tisztával tisztán cselekszel, a fonáknak neki támadsz.
Megszabadítod a nyomorult népet, szemed a fennhéjázókon van, hogy aláhozd őket.
Hisz te vagy Jahve, az én szövétnekem, Jahve világítja meg sötétségemet.
Hisz Veled seregnek neki futok, Istenemmel falon átugrom.
Istennek útja tökéletes, Jahve szava megtisztult, pajzsa Ő mindazoknak, akik Benne elrejtőznek.
Hát hiszen van-é még Isten Jahvén kívül? Ki még a szikla, Istenünkön kívül?
A hatalmas Isten az én erős bástyám, utamat egészen elsimítja.
Lábamat a szarvasokéval egyenlővé teszi, fölállít magaslataimra.
Kezemet harcra tanítja, úgyhogy karom ércíjat feszít meg.
Szabadításodnak pajzsát adtad nékem, leereszkedésed naggyá tett engem.
Tág tért adsz lépésem alá, úgyhogy bokám nem inog.
Üldözőbe veszem ellenségeimet, s megsemmisítem őket. Vissza nem térek, míg ki nem írtom őket.
Kiírtom őket, szétzúzom őket, hogy föl nem élnek. Lábam alá fognak hullani.
Te erővel övezel föl a harcra, alám, térdükre kényszeríted az ellenem fölkelőket.
Megadod, hogy ellenségeim hátat fordítsanak nekem, gyülölőim is, és én elnémítsam őket.
Körültekintenek és nincsen szabadító, Jahvéra néznek, és nem felel nékik.
Szétmorzsolom őket, mint a föld pora, felőrlöm őket, mint az utcák szennye, aztán megtaposom őket.
Népem viszályaiból kimenekítesz, megőrzöl, hogy nemzetek feje legyek, oly nép fog szolgálni, melyet nem ismertem.
Az idegennek fiai hízelegnek nekem, ahogy fülök hall valamit, engedelmességet mutatnak.
Az idegennek fiai elsenyvednek, és reszketve jőnek elő váraikból.
Él Jahve! Áldott legyen az én kősziklám! Magasztaltassék föl szabadulásom sziklájának Istene.
Ő a hatalmas Isten, ad nekem lehetőséget a megtorlásra. Ő hoz le népeket alám.
Ő hoz ki ellenségeim közül. Fölébük emeltél azoknak, akik fölkeltek ellenem, az erőszakos emberektől megmentettél engem.
Ezért magasztalni foglak a nemzetek közt, oh, Jahve, s nevednek muzsikálok.
Neked, ki királyának nagy szabadítást szerez, ki felkentjének kegyelmet munkál, Dávidnak, s az ő magvának örökre!