chapter 20
Beszéltek ott egy Beliál-fajta emberről, akinek neve Seba volt, a Bikri fia, benjamini. Megfúvatta a kürtöt és kikiáltotta: Nincs nekünk semmi részünk Dávidban, nincs örökös részünk Isai fiában! Menjen ki-ki a sátorába, oh, Izrael!
Erre minden izraeli férfi Dávid mögül a Bikri fia, Seba mögé áll át, de a júdabeliek ragaszkodtak királyukhoz a Jordántól Jeruzsálemig.
Mikor Dávid hazament Jeruzsálembe, kivette azt a tíz asszonyt, az ágyasokat, kiket a ház őrzésére hagyott volt, egy őrizetes házba rendelte őket, ott eltartotta őket, de hozzájuk be nem ment. Haláluk napjáig őrizetben özvegyként éltek.
A király aztán megparancsolta Amáshának: Hívd össze hozzám három nap alatt a júdabelieket! Aztán te is állíts ide.
Amáshá elment, hogy egybe hívja Júdát. De elkésett az összejövetelről, melynek idejét megadta.
Dávid ekkor így szólt Abisaihoz: A Bikri fia, Seba most sokkal nagyobb baj nekünk, mint volt Absolon. Vedd magadhoz tehát uradnak embereit s vedd üldözőbe, hogy valahogy megerősített városokra ne találjon és szemünkre árnyékot ne borítson.
El is mentek utána Joábnak emberei, a krétiek és plétiek s az összes vitézek, kivonultak Jeruzsálemből, hogy Sebát, a Bikri fiát üldözzék.
Mialatt ők a Gibeon melletti nagy kő mellett tanyáztak, Amáshá előttük ment el. Joáb ruhaként egy katonai köpennyel volt körülvéve. Azon egy kard volt körül kötve a csípőjén a hüvellyel. A kard kihúzódott és leesett.
Joáb odaszólt Amáshának: Hogy vagy testvér? Azzal a jobb kezével megragadta Joáb Amáshá szakállát, hogy megcsókolja.
Amáshá nem vette észre a kardot Joáb kezében, az meg átütötte vele potrohán, úgyhogy a belét a földre ontotta. Az anélkül, hogy megismételte volna neki, meghalt. Joáb és testvére, Abisai aztán tovább üldözte Bikri fiát, Sebát.
A Joáb legényei közül az egyik ott állott mellette s kiáltotta: Aki Joábot kívánja, s aki Dávidot, kövesse Joábot!
Amáshá ott fetrengett vérében az út közepén. Mikor egy ember látta, hogy az egész nép megáll, az útról a mezőre hengerítette Amáshát és egy ruhát vetett rá. Mert minden arra menő, aki meglátta, megállott.
Amint az útról el volt taszítva, minden ember ment Joáb után, hogy üldözze Bikri fiát, Sebát.
Ez Izrael összes törzseit bejárta Ábel-Bét-Maakáig, valamint az összes bérieket, s azok összegyülekeztek s utána mentek.
Amazok azonban eljöttek és ostrom alá vették őket Ábel-Bét-Maakában. Ostromfalakat hánytak föl a város ellen, aztán felállottak az ostromárokban és az egész nép, amely Joábbal volt, komoly munkát végzett, hogy a falakat ledöntsék.
Ekkor egy bölcs asszony a városból kiáltozni kezdett: Figyeljetek! Figyeljetek! Mondjátok meg Joábnak, jöjjön ide, hadd beszéljek vele!
Mikor az eljött, az asszony megkérdezte: Te vagy Joáb? – Én vagyok. – felelte az, mire az asszony szólott: Hallgasd meg szolgálód szavait. – Hallgatok! – felelte az,
mire az asszony beszélni kezdett: Hajdanában azt mondogatták: Kérdezzétek csak meg Ábelben! S ezzel a dolog el volt intézve.
Én Izrael békeszeretői és hűségesei közül való vagyok, te azonban meg igyekezel ölni egy várost, és anyát Izraelben! Miért akarod elnyelni Jahve örökrészét?
Joáb így felelt: Távol van tőlem, igazán távol van tőlem. Nem akarom elnyelni. Nem akarom elpusztítani.
Nem erről van szó, hanem egy emberről, az Efraim hegyéről, Seba, a Bikri fia a neve. Az emelte föl kezét a király ellen, Dávid ellen. Azt magát adjátok ki, s akkor én elmegyek a város alól. Az asszony ezt felelte Joábnak: A feje ki lesz vetve a falon át eléd.
Az asszony erre bement a bölcsességével az egész népet rábeszélte. Úgyhogy azok levágták Bikri fiának, Sebának a fejét s kidobták Joábnak. Erre az megfúvatta a kürtöt s elszéledtek a város alól mind a sátorukba. Joáb pedig visszatért Jeruzsálembe a királyhoz.
Joáb Izrael egész serege fölött volt, Jöhejáda fia, Benája a krétik és a plétik vezére volt.
Adorám a robotmunkát vezette, Achilud fia, Jöhosafát volt az irodavezető.
Göjá volt a jegyző, Cádók és Abjátár voltak a főpapok.
A jáiri Irá is pap volt, de a Dávidé.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly