chapter 5
Bélsaccár király nagy lakomát rendezett ezer főemberének és az ezer vendég jelenlétében itta a bort.
Mikor már ízlett a bor, Bélsaccár parancsot adott, hogy azokat az arany és ezüst edényeket, amelyeket atyja, Nabukodonozor vitetett el a jeruzsálemi templomból, hozzák elő, hogy belőlük igyanak a király, főemberei, feleségei és ágyasai.
Azonnal előhozták azokat az arany edényeket, amelyeket az Istennek Jeruzsálemben levő házából, a templomból vittek volt el s ittak belőlük a király, főemberei, feleségei és ágyasai;
itták a bort és dicsérték az arany, ezüst, réz és vas, fa és kő isteneket.
Abban az órában emberi kéznek ujjai jelentek meg és a mécslábbal szemben, a királyi palota bemeszelt falára írtak; a király pedig nézte a kézfejet, amely írt.
Ekkor a király arcáról eltűnt a fény; riasztó gondolatai támadtak. Csípőjének ízületei megoldódtak s térde egymáshoz verődött.
Hangosan felkiáltott a király, hogy vezessék be a jósokat, a kaldeusokat, a csillagászokat. A király aztán így szólt Babilon bölcseihez: Bárki, aki elolvassa ezt az írást s megfejtését tudtomra adja, bíborba öltözik arany karikát kap a nyakára s utánam harmadikként fog uralkodni az országban.
Ekkor bementek Babilon összes bölcsei, de nem tudták sem az írást elolvasni, sem a megfejtését megmondani a királynak.
Ekkor Belsaccár király nagyon megriadt, arcának fénye elhalványult, s főemberei megzavarodtak.
A királyné asszony a király és a főemberek szavai miatt bement az ivóházba. Ott a királyné így szólott: Korszakokig élj Király! Ne gondolj riasztó dolgokat és arcod fényét el ne veszítsed.
Van királyságodban egy férfi, akiben a szent istenek szelleme van, kiben atyádnak napjaiban akkora világosság, belátás és bölcsesség lakott, mint istenek bölcsessége s atyád, Nabukodonozor király az írástudók, jósok, kaldeusok és csillagászok fejévé tette őt; a te atyád, a király!
Ami annak volt a következménye, hogy igen nagy szellem, tudás, belátás, álmokat magyarázó, rejtélyeket megfejtő, nehéz feladatokat feloldó /képesség/ lakozott Dánielben, kinek a király a Baltazár nevet adta. Hívasd Dánielt, s ő meg fogja jelenteni a magyarázatot.
Akkor Dánielt bevezették a király elé s a király megszólította Dánielt: Te vagy a judabeli száműzöttek közül való Dániel, akiket apám, a király vitetett el Júdából?
Azt hallom felőled, hogy igen nagy világosság, belátás és bölcsesség lakik benned.
Most előmbe vezették a bölcseket és jósokat, hogy ezt az írást elolvassák és annak megfejtését nekem megmondják, de nem voltak képesek megfejteni a mondást, hogy azután megjelentsék.
Hallottam azonban felőled, hogy képes vagy megfejtéseket csinálni és nehéz feladatokat megoldani. Most hát, ha képes vagy az írást elolvasni és megfejtését velem közölni, bíborba öltözöl, arany karikát kapsz a nyakadra, s harmadikként fogsz uralkodni a királyságban.
Erre Dániel a következő választ adta a királynak: Ajándékaid a tieid legyenek, s adományaidat másoknak add, király!
A te atyád Nabukodonozornak adta a magasságos Isten a királyságot, a nagyságot, a tiszteletet és a fenséget!
A nagyság miatt, amelyet neki adott a népek, nemzetek, nyelvek mind féltek és reszkettek tőle. Akiket akartkicsinnyé tett.
De amikor fölemelte szívét és szelleme dölyfösségig nőtt, lezuhant királyi trónjáról és méltósága elhagyta őt.
Kitaszították az emberek fiai közül; szíve az állatok szívéhez vált hasonlóvá; a vadszamárral lakott együtt, füvet evett, mint a tulkok és az ég harmatja öntözte, amíg fel nem ösmerte, hogy a magasságos Isten uralkodik az emberi királyságon, s akit akar, azt állítja föléje.
S te, Belsaccár, az ő fia, nem tetted kicsinnyé szívedet, noha mindezeket tudtad;
hanem az Ég Ura fölé emelkedtél fel. Magad elé hozattad házának edényeit s belőlük ittátok a bort te, főembereid, feleségeid és ágyasaid s az ezüst, az arany, a réz, a vas, a fa és a kő isteneket magasztaltad, amelyek nem látnak, nem hallanak, nem értenek s nem azt az Istent tisztelted, akinek kezében van leheleted, s akinél van minden utad!
Ő küldte el azt a kézfejet, amely ezeket a betűket írta!
Az írásjegyek /elolvasása/ pedig ez: Mené, mené, tekél, uparszin.
Megszámolva, megszámítva, megmérve, szétdarabolva! A szavak értelme pedig ez: Mené: Isten megszámolta királyi uralkodásod napjait és befejezettnek találta őket.
Tekél: mérlegen mért meg téged és kevésnek talált.
Perész: Isten összetörte királyságodat és a médeknek és perzsáknak juttatta oda.
Ekkor Belsaccár parancsára Dánielt bíborba öltöztették, arany karikát tettek a nyakára s kikiáltották felőle, hogy harmadikként fog uralkodni a királyságban.
Azon az éjszakán megölték Belsaccárt, a kaldeusok királyát