Jelenések könyve

chapter 14


Chapters:


verse #1

Láttam. Egyszerre a Bárány ott állt a Sion hegyén és vele száznegyvennégyezren olyanok, akik homlokukra írva viselték az ő nevét és Atyjának nevét.


verse #2

Hangot hallottam a mennyből, mintha sok víz zúgna, vagy mintha nagy mennydörgés szólna, olyan volt a hang, melyet hallottam, mintha citerások pengetnék citerájukat.


verse #3

Új dalt énekeltek a trón, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem volt képes megtanulni a dalt, csak a száznegyvennégyezer, akiket megvásároltak a földről.


verse #4

Ők azok, akik asszonyokkal nem szennyezték be magukat, hiszen szüzek. Ők azok, akik a Bárányt mindenhova követik, ahová csak megy. Őket zsengéül vásárolták meg az emberek közül Istennek és a Báránynak.


verse #5

Szájukban nem találtak hazugságot, feddhetetlenek.


verse #6

Láttam azután egy másik angyalt, ki az ég delelőjén repült. Nála volt az örökkévaló örömüzenet, hogy kihir­desse a földön lakóknak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.


verse #7

Erős hangon szólt: „Féljétek az Istent és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája. Boruljatok le az előtt, aki a mennyet, földet, tengert és a vizek forrásait alkotta.”


verse #8

Azután másik, második angyal követte és szólt: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon, mely parázna indulatának borával megitatta az összes nemzetet.”


verse #9

Megint más, harmadik angyal követte azokat, és nagy hangon mondta: „Ha valaki a fenevad előtt, vagy annak képe előtt leborul, s homlokára vagy kezére veszi annak jegyét,


verse #10

szintén inni fog az Isten indulatának borából, melyet keveretlenül szolgálnak fel haragjának poharában, s tűzzel és kénkővel fogják kínozni Isten szent angyalai előtt és a Bárány előtt.


verse #11

Kínlódásuknak füstje felszáll majd az örök korok korain át, nem lesz nyugvásuk sem nappal, sem éjjel azoknak, akik a fenevad előtt és annak képmása előtt leborulnak, sem annak, aki magára veszi a fenevad nevének bélyegét.


verse #12

Itt tűnik ki a szentek állhatatossága, azoké, akik őrzik Isten parancsolatait és a Jézusba vetett hitet.”


verse #13

Azután szózatot hallottam az égből, mely így hangzott: „Írd meg: Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg. Csakugyan – így szól a Szellem –, itt az ideje, hogy fáradalmaiktól megnyugod­janak. Mert tetteik velük haladva követik őket.”


verse #14

Újra láttam. Egyszerre fehér felhő tűnt fel, s a felhőn ült valaki, aki ember Fiához hasonlított. A fején arany koszorú volt, a kezében éles sarló.


verse #15

Azután egy másik angyal jött elő a templomból s az erős hangon odakiáltott a felhőn ülőnek: „Nyújtsd ki sarlódat és arass, mert eljött az aratás órája, mert megszáradt a föld aratni­valója.”


verse #16

Ekkor a felhőn ülő sarlóját a földnek vetette, és a föld learattatott.


verse #17

Megint másik angyal jött elő az égben lévő templomból, s annál szintén éles sarló volt.


verse #18

Az oltártól előjött egy másik angyal is, kinek fennható­sága volt a tűzön és hangos szóval kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: „Nyújtsd ki éles sarlódat és szüreteld le a föld szőlőtőkéjének fürtjeit, mert megértek annak bogyói.”


verse #19

Erre az angyal ráhelyezte a földre sarlóját, leszüretelte a föld szőlőtőkéjét s bevetette azt Isten indulatának nagy sajtójába.


verse #20

A sajtót a városon kívül taposták, s vér folyt ki a sajtóból a lovak zablájának magasságáig ezerhatszáz stádium terjedelemben.

Chapters:


Books