Jelenések könyve

chapter 16


Chapters:


verse #1

A templomból hangos szózatot hallottam, mely ezt mondta a hét angyalnak: „Menjetek el és öntsétek ki az Isten indulatának hét csészéjét a földre!”


verse #2

Elment az első: kiöntötte csészéjét a földre, s gonosz és rossz fekély támadt azokon az embereken, akik a fenevad bélyegét viselték és képe előtt leborultak.


verse #3

A második a tengerre töltötte ki csészéjét, és abból olyan vér támadt, minta halotté volna, úgyhogy a tenger­ben levő összes élőlények meghaltak.


verse #4

A harmadik a folyókra és a vizek forrásaira töltötte csészéjét, és azok vérré váltak.


verse #5

Hallottam a vizek angya­lát szólni: „Igazságos vagy te, ki vagy és voltál, Te Törvényszerű, hogy ezeket az ítéleteket hoztad.


verse #6

Mert szentek és próféták vérét ontották ki, és most vért adtál inniuk. Megérdemelték.”


verse #7

Hallottam, hogy megszólalt az oltár: „Uram, mindeneken uralkodó Isten. Csakugyan iga­zak és igazságosak ítéleteid.”


verse #8

A negyedik a napra töltötte ki csészéjét, s elrendelték neki, hogy tűzzel perzselje az embereket.


verse #9

Nagy hőség perzselte az embereket, úgyhogy káromolni kezdték az Isten nevét, akinek fennhatósága volt ezeken a csapásokon, és nem tértek más felismerésre, hogy dicsőséget adjanak neki.


verse #10

Az ötödik a fenevad trónjára öntötte ki csészéjét, úgyhogy annak királysága elsötétedett. A nyelvüket harap­dálták kínjukban


verse #11

s a mennynek Istenét káromolták kínjaik és fekélyeik miatt, de nem tértek új felismerésre, és nem hagyták el tetteiket.


verse #12

A hatodik a nagy Eufrátesz folyamra öntötte ki csészéjét, úgyhogy annak vize kiszáradt, hogy a napkeleti királyok útja elkészüljön.


verse #13

Ekkor láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellem jött elő, melyek olya­nok voltak, mint a békák.


verse #14

Ördögi szellemeknek csoda­jeleket tevő szellemei ezek, akik szétmennek az egész lakott föld királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a minde­neken uralkodó Isten nagy napjának ütközetére.


verse #15

Lásd! Tolvajként megyek el. Boldog, aki ébren lesz és megőrzi ruháit, hogy mezítelenül ne járjon, és meg ne lássák torz alakját.


verse #16

S összegyűjtötte őket a héberül Harmage­dónnak nevezett helyre.


verse #17

A hetedik a levegőre öntötte ki csészéjét. Ekkor a templomból a tróntól hatalmas szózat tört elő: „Meglett!”


verse #18

S erre villámlások, szózatok és mennydörgések támadtak, és nagy rengés keletkezett, amilyen nem támadt, amióta ember lett a földön, nem támadt soha ekkora nagy rengés.


verse #19

Erre a nagy város három részre szakadt, és a nemzetek városai leomlottak. Az Isten előtt megemlékez­tek a nagy városról, és az Isten haragos indulatának borával telt poharat adtak neki.


verse #20

Erre minden sziget eltűnt, s a hegyekre nem találtak rá többé.


verse #21

Tálentomnyi jegekből nagy eső zuhogott az égből az emberekre. (Akkora jegek zuhogtak az égből az emberekre, mint egy-egy talentom.) A jégeső csapása miatt az emberek káromolták az Istent, mert igen nagy volt az a csapás.

Chapters:


Books