Jelenések könyve

capitolul 16


Capitole:


versetul 1

A templomból hangos szózatot hallottam, mely ezt mondta a hét angyalnak: „Menjetek el és öntsétek ki az Isten indulatának hét csészéjét a földre!”


versetul 2

Elment az első: kiöntötte csészéjét a földre, s gonosz és rossz fekély támadt azokon az embereken, akik a fenevad bélyegét viselték és képe előtt leborultak.


versetul 3

A második a tengerre töltötte ki csészéjét, és abból olyan vér támadt, minta halotté volna, úgyhogy a tenger­ben levő összes élőlények meghaltak.


versetul 4

A harmadik a folyókra és a vizek forrásaira töltötte csészéjét, és azok vérré váltak.


versetul 5

Hallottam a vizek angya­lát szólni: „Igazságos vagy te, ki vagy és voltál, Te Törvényszerű, hogy ezeket az ítéleteket hoztad.


versetul 6

Mert szentek és próféták vérét ontották ki, és most vért adtál inniuk. Megérdemelték.”


versetul 7

Hallottam, hogy megszólalt az oltár: „Uram, mindeneken uralkodó Isten. Csakugyan iga­zak és igazságosak ítéleteid.”


versetul 8

A negyedik a napra töltötte ki csészéjét, s elrendelték neki, hogy tűzzel perzselje az embereket.


versetul 9

Nagy hőség perzselte az embereket, úgyhogy káromolni kezdték az Isten nevét, akinek fennhatósága volt ezeken a csapásokon, és nem tértek más felismerésre, hogy dicsőséget adjanak neki.


versetul 10

Az ötödik a fenevad trónjára öntötte ki csészéjét, úgyhogy annak királysága elsötétedett. A nyelvüket harap­dálták kínjukban


versetul 11

s a mennynek Istenét káromolták kínjaik és fekélyeik miatt, de nem tértek új felismerésre, és nem hagyták el tetteiket.


versetul 12

A hatodik a nagy Eufrátesz folyamra öntötte ki csészéjét, úgyhogy annak vize kiszáradt, hogy a napkeleti királyok útja elkészüljön.


versetul 13

Ekkor láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellem jött elő, melyek olya­nok voltak, mint a békák.


versetul 14

Ördögi szellemeknek csoda­jeleket tevő szellemei ezek, akik szétmennek az egész lakott föld királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a minde­neken uralkodó Isten nagy napjának ütközetére.


versetul 15

Lásd! Tolvajként megyek el. Boldog, aki ébren lesz és megőrzi ruháit, hogy mezítelenül ne járjon, és meg ne lássák torz alakját.


versetul 16

S összegyűjtötte őket a héberül Harmage­dónnak nevezett helyre.


versetul 17

A hetedik a levegőre öntötte ki csészéjét. Ekkor a templomból a tróntól hatalmas szózat tört elő: „Meglett!”


versetul 18

S erre villámlások, szózatok és mennydörgések támadtak, és nagy rengés keletkezett, amilyen nem támadt, amióta ember lett a földön, nem támadt soha ekkora nagy rengés.


versetul 19

Erre a nagy város három részre szakadt, és a nemzetek városai leomlottak. Az Isten előtt megemlékez­tek a nagy városról, és az Isten haragos indulatának borával telt poharat adtak neki.


versetul 20

Erre minden sziget eltűnt, s a hegyekre nem találtak rá többé.


versetul 21

Tálentomnyi jegekből nagy eső zuhogott az égből az emberekre. (Akkora jegek zuhogtak az égből az emberekre, mint egy-egy talentom.) A jégeső csapása miatt az emberek káromolták az Istent, mert igen nagy volt az a csapás.

Capitole:


Cărți