Jelenések könyve

capitolul 11


Capitole:


versetul 1

Ekkor egy mérővesszőhöz hasonló nádszálat adtak nekem, és azt mondták: „Kelj fel és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és azokat, akik abban leborulnak.


versetul 2

De a templom külső udvarát hagyd ki, ne mérd meg, mert az a nemzeteknek adatott, akik a szent várost negyvenkét hónapon át tapodni fogják.


versetul 3

Két tanúbizonyságomnak azonban azt a megbízást fogom adni, hogy ezerkétszázhatvan napon át zsákba öltözötten prófétáljanak.”


versetul 4

Ők ama két olajfa és az a két mécsláb, kik a föld Ura előtt állnak.


versetul 5

Ha valaki ártani akar nekik, tűz jön ki szájukból és megemészti ellensé­geiket. Ha valaki ártani akar nekik, így kell annak megö­letnie.


versetul 6

Hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy prófétálásuk napjai alatt ne essék az eső, és felhatal­mazásuk szól a vizekre is, hogy vérré változtassák azokat, és arra is, hogy a földet akármilyen csapással annyiszor verjék meg, ahányszor akarják.


versetul 7

Ha azután tanúságtételük végéhez ér, a feneketlen mélységből feljövő fenevad harcot indít ellenük, legyőzi és megöli őket.


versetul 8

Holttestük ott lesz ama nagy város piacán, melyet szellemileg Szodomának és Egyiptomnak hívnak, ahol Urukat is megfeszítették.


versetul 9

A népekből, nyelvekből, törzsekből és nemzetekből oda­sereglők három és fél napon át nézik holttestüket, és azt nem engedik sírba tenni.


versetul 10

A földön lakók örülnek és vigadnak miattuk, és ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta kínozta a földön lakókat.


versetul 11

Három és fél nap elmúltával azonban Istenből élet szelleme szállt beléjük, ők lábra álltak, és nagy félelem szállt azokra, akik szemlélték őket.


versetul 12

Ők pedig hangos szózatot hallottak az égből, mely ezt mondta nekik: „Jöjjetek fel ide!” S felhőben felmentek az égbe, ellenségeik meg figyelték őket.


versetul 13

Ugyanabban az órában nagy rengés támadt, a város tizedrésze leomlott, s a rengésben hétezer emberi név megöletett, a többiek pedig a félelemtől betelten, dicső­séget adtak a menny Istenének.


versetul 14

A második jaj tova­ment. Íme a harmadik jaj sietve jön.


versetul 15

Kürtölt a hetedik angyal és hangos szózatok tá­madtak a mennyben, melyek ezt mondták: „Urunké lett a világ királysága és az Ő Felkentjéé. (És) Uralkodni fog az örök korok korain át.”


versetul 16

Ekkor a huszonnégy vén, aki(k) Isten előtt trónján (trónjaikon) ül(nek), Isten előtt arcra borult(ak) s imádattal ezt mondta (mondták):


versetul 17

„Hálát adunk neked, Urunk, Isten, te mindeneken uralkodó, ki vagy, ki voltál, hogy most magadhoz vetted a te nagy hatalmadat és királyságra léptél.


versetul 18

Megha­ragudtak a nemzetek, de aztán eljött a te haragod és a holtak ideje arra, hogy megítéltessenek, arra is, hogy rabszolgáidnak, a prófétáknak, a szenteknek és a te nevedet félőknek, kicsiknek és nagyoknak megadd bérüket, és hogy megrontsd a föld megrontóit.”


versetul 19

Erre megnyílt az Isten temploma a mennyben, és templomában láthatóvá lett a szövetség ládája. Villám­lások, szózatok, mennydörgések, rengés és nagy kőeső támadt.

Capitole:


Cărți